A Budai-hegység felső-eocén összletének bázisán települő lávakőzet- és tufaklasztokat tartalmazó törmelékes üledékes kőzetek petrográfiai jellegei
Absztrakt
A Budai-hegységben változó mértékben lepusztult triász karbonátos kőzetekre települő eocén összlet többnyire piroklasztit- és tufitrétegekkel indul, amire változatos anyagú és méretű törmelékszemcsékből álló konglomerátum és alárendelten homokkő települ. A klasztok anyaga uralkodóan dolomit, de helyenként jelentős mennyiségben van jelen lávakőzet- és tufakavics is, és alárendelten kovakőzet, homokkő és tufit anyagú kavicsok is előfordulnak. A cikk célja elsősorban a lávakőzet- és/vagy a tufakavicsokat tartalmazó eocén bázisképződmények, és a klasztok petrográfiai vizsgálatából nyert ismeretek bemutatása. A láva- és a tufakőzetekből álló klasztok mindegyike erősen átalakult, de a szöveti vizsgálatokból több-kevesebb pontossággal lehetett az eredeti kőzetre következtetni. Fénymikroszkópos vizsgálattal andezit, amafitos andezit, neut -rális lávakőzet, dácit–riolittufa, riolit-üvegtufa és savanyú lávakőzet anyagú klaszttípusokat lehetett felismerni. A dolomitklasztok finom-, közepes- és durvakristályosak, üledékes szövetük ritkán és csupán szellemképek formájában őrződött meg.
A „felső-eocén báziskonglomerátumban” a dolomitkavicsok mellett található nagy mennyiségű, vulkáni eredetű törmelékanyag viszonylag változatos összetételű, mészalkáli neutrális–savanyú vulkanizmus során létrejött összletből származtatható. Tekintettel arra, hogy a legdurvább és legkevésbé koptatott vulkáni eredetű törmelék Budaörsön ismert, továbbá a lávakőzet és a tufatörmelék mérete ÉÉK felé csökken, és koptatottsága nő, a forrásterület a Budai-hegység déli részén feltételezhető. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a Budaörs–1-es fúrás triász rétegsorában feltárt andezit petrográfiailag nagymértékben hasonló az általunk leírt magmás kőzetanyag fő típusához. A feltehetően triász korú vulkanit az eocén tengerelöntést megelőző szárazulati szakaszban erodálódhatott és szállítódhatott a forrásterülettől viszonylag jelentős távolságra, feltehetően késő-eocén korú piroklaszttal és a lepusztulásból származó egyéb törmelékanyaggal keveredve. A felső-eocén összlet bázisán több helyen előforduló, tektonikusan átalakult piroklasztit (foliált kataklázit) egyidejű vulkanizmushoz köthető.