Új adatok a Balaton-felvidék középső-triász rétegtanához
Absztrakt
TAMÁS Károly és felesége FÖLDVÁRI Gabriella, évtizedek intenzív gyűjtő munkájával hatalmas Balaton-felvidéki triász ammonoidea gyűjteményt hozott létre. A gyűjtemény legszebb darabjainak bemutatása önmagában is indokolja a publikálást. Emellett, számos ammonoidea — különösen a szentkirályszabadjai és a szentbékkállai lelőhelyekről előkerült példányok — őslénytani (rendszertani) és rétegtani újdonságot hoztak. Közülük 11 példány ismertetését és ábrázolását adjuk ebben a dolgozatban. Az új gyűjtések és terepi megfigyelések — az őslénytani adatok mellett — mindkét vizsgált területen új rétegtani eredményekre is vezettek. A szentbékkállai szőlőhegy területén — a korábbi térképezési tapasztalatok és az újabb ammonitesz leleteken alapuló biosztratigráfiai eredmények szerint — az anisusi–ladin medencefáciesű rétegsor teljes és folyamatos kifejlődése bukkan felszínre. Ez ennek az összletnek a legdélnyugatibb előfordulása a Balaton-felvidéken. A Farkas-tető és a Kelemen-kő közötti, újonnan szerkesztett földtani szelvényben a Megyehegyi Formáció, a Felsőörsi Formáció, a Vászolyi Formáció, továbbá a Buchensteini Formáció két tagozata (Nemesvámosi és Keresztfatetői Tagozat) is kimutatható. Ez a rétegsor a Litéri-feltolódással párhuzamos tengelyű helyi szinklinális ÉNy-i szárnyát alkotja az északi pikkely területén. Az új ammonoidea leletek (Kellnerites cf. bosnensis, N. gen. aff. Kellnerites bagolinensis, Reitziites reitzi, R. cholnokyi, Latemarites latemarensis) elsősorban az anisusi Reitzi Zónán belül pontosították a szentbékkállai rétegsor korábban ismert biosztratigráfiai egységeit: a Reitzi Zónának mind a négy szubzónáját (sorrendben: Felsoeoersensis, Liepoldti, Reitzi, Avisianum) egyértelműen igazolták. A Buchensteini Formáció (Nemesvámosi Mészkő) törmelékéből több példányban előkerült Proarcestes sp. valószínűvé teszi a ladin Curionii Zóna jelenlétét a rétegsorban.
A szentkirályszabadjai szelvény korábban leírt rétegsorát a feltárásnak a fedő irányában történt meghosszabbítása két további, faunában gazdag mészkőréteggel egészítette ki. Az újabban feltárt rétegek — a szelvény mélyebb szakaszához hasonlóan — a Vászolyi Formáció nem tipikus kifejlődését képviselik. A legfölső rétegből (–2) előkerült példányok közül a Ticinites cf. crassus egyértelműen igazolja az anisusi Secedensis Zóna Crassus Szubzónáját, a Nevadites sp. pedig a Secedensis Zóna magasabb, Secedensis Szubzónájának meglétére utal Szentkirályszabadján.