A Szatmárnémeti tűzoltóság története az Osztrák–Magyar Monarchia és Románia tűzoltóságának fejlődéstörténetébe ágyazva

Absztrakt

A tanulmány röviden áttekinti a szervezett tűzoltás kialakulását, intézményi és jogi kereteit Magyarországon és Romániában, illetve részletesebben kitér Szatmárnémetire, bemutatva egy elfeledett történetet is. A tanulmány hazai és nemzetközi szakirodalom szisztematikus feldolgozásán alapult, ezt kiegészítve szakemberekkel történő egyeztetések során szerzett információkkal.

Megállapítható, hogy mind Magyarországon, mind Romániában a tűzvédelmet az ismétlődő vészhelyzetek hívták életre, melyek közösségi összefogást igényeltek. A középkori és újkori önkéntes kezdeményezések idővel professzionális, államilag irányított rendszerré alakultak, eltérő utakon haladva. Szatmárnémetiben a tűzoltóság a 19. században önkéntes egyletként indult, majd részben hivatásossá vált, az 1918 utáni román közigazgatásban pedig katonai jellegű, központosított szervezetként működött tovább. Napjainkra a magyar és román modellek részben közeledtek egymáshoz, de a szervezeti felépítésben most is vannak eltérések, például a rohammentő integrálása a romániai intézménybe. Azonos viszont a tűzoltói hivatás kiemelkedő társadalmi értéke, a magas személyes kockázatvállalás, a folyamatos készenlét és a jelentős fizikai és lelki teherviselés a személyzet részéről.