100. évf. 2025/10. szám

Kedves Olvasó!

E lapszám tanulmányai a keresztény istentisztelet elméleti és gyakorlati megközelítéseit helyezik a középpontba, különösen is a református és evangélikus hagyományok alapján zajló megújulási törekvéseket.

Wolfgang Ratzmann az „összművészeti alkotás” fogalmát nem csupán elméleti síkon vizsgálja, hanem  gyakorlati szempontból is elemzi. A szerző az esztétikai szakmai vitákból ismert kifejezést használva arra hívja fel a figyelmet, hogy a lutheri istentiszteletben sokszor túlzottan a prédikáció kap kiemelt szerepet, miközben az istentiszteleti kommunikáció igen sokrétű elemekből épül fel. Tanulmánya fontos gondolatokat vet fel  azzal kapcsolatban, hogy a liturgikus élet teljessége csak akkor valósulhat meg, ha a művészetek, a zene, a vizuális és verbális kommunikáció, továbbá a közösségi részvétel minden szintje integrálódik a liturgia egészébe. 

Az istentisztelet meghatározásának kérdéséhez nyújt új megközelítést Hafenscher Károly, amikor a „jelenlét” fogalmát helyezi középpontba. A 20. század második felének liturgikus szakirodalma számos definícióval gazdagította a teológiai gondolkodást, ám a szerző kiemeli: az istentisztelet lényege Isten és ember találkozásában, kölcsönös jelenlétében ragadható meg. Különösen jelentős az evangélikus teológia szempontjából, hogy nem csupán az úrvacsora tanítása hordozza Jézus valóságos jelenlétét, hanem az egész istentisztelet dinamikája, amelyben az ige, a szentségek, a szakrális tér és minden liturgikus elem egyaránt részesedik ebből a jelenlétből. 

Fekete Károly tanulmánya betekintést nyújt a magyar református istentiszteleti rend megújításának komplex kihívásaiba és kibontakozó lehetőségeibe. Az új Református énekeskönyv bevezetését követően felmerülő teológiai, illetve történeti kérdések alapos vizsgálatával a szerző rávilágít arra, hogy a liturgikus gyakorlat múltbeli értékei és innovatív, jövőbe mutató irányai szorosan összefonódnak. Különös hangsúlyt helyez arra, miként lehet a Kálvin által képviselt építő és igeszerű liturgiai elveket a mai református gyülekezeti élet élő, szerves részévé tenni, s ezzel megteremteni a hűség és a megújulás egyensúlyát.

Az igehirdetési előkészítők bibliavasárnaptól örök élet vasárnapjáig segítik az igehirdető készülését.

Örömteli olvasást kívánnak

a szerkesztők