Kézirat-szerkesztési útmutató
a Lelkipásztor evangélikus teológiai szakfolyóirat szerzői számára

 

Általános szempontok

1. Kéziratformátum

A kéziratokat lehetőleg elektronikusan, .doc, .rtf vagy .odt formátumban lehet benyújtani a gabor.orosz@lutheran.hu címen.

2. Terjedelem, absztrakt, kulcsszavak, címadás, szövegkiemelés

A tanulmányok terjedelme lehetőleg ne haladja meg a 40 000 karaktert (leütést). A Kitekintés, a Figyelő és a Fórum rovat cikkeinek, tanulmányainak terjedelme 12–20 000 karakter, a recenziók (könyv- és filmajánlók) hosszúsága 3–8 000 karakter közé essen.

Tudományos jellegű és igényű szaktanulmányok esetében egy néhány soros (maximum tíz-tizenkét mondatból álló) rövid, leadszerű összefoglaló, úgynevezett absztrakt kerüljön a cikk elejére, amelyben a szerző figyelemfelkeltő stílusban megnevezi a tanulmány főtémáját, valamint összegzi annak gondolatmenetét, és kivonatolva közli az értekezés kiinduló tételeit, a kutatás során alkalmazott módszereit és legfőbb eredményeit, konklúzióit.

Az absztrakt után fel kell sorolni a tanulmány tematikájának legfontosabb kulcsszavait.

A recenziók önálló címmel jelennek meg, ezért címként nem elég a recenzeált mű adatait megadni.

Kiemelés jelzésére a szavak kurziválása (dőlt betű) használatos. Folyó szövegben – a jegyzeteket, idézeteket és az irodalomjegyzéket is beleértve – nem használatos sem a félkövér, sem az aláhúzott betű. (Félkövér betűk a címsorokban természetesen használatosak.)

3. Csatolt illusztrációk

Amennyiben a cikk, tanulmány, recenzió illusztrációkat (képeket, fotókat, grafikákat) is tartalmaz, azokat nem elegendő a szövegszerkesztőben beilleszteni a folyó szövegbe; minden képi állományt különálló kép- vagy grafikai formátumban, önálló fájlként kell elküldeni a szöveggel együtt, lehetőleg minél jobb képminőségben és minél nagyobb – nyomdai célokra alkalmas – képfelbontásban. (A képi állományok szükséges paramétereiről a Luther Kiadó munkatársai adnak felvilágosítást.) A szövegszerkesztőbe beillesztett képek csak tájékoztatásul szolgálnak azok elhelyezését illetően, a nyomdai előkészítési munkálatok során azonban a képi anyag önálló fájljaira van szükség.

Ugyanez vonatkozik a táblázatkezelő szoftverekben (pl. Microsoft Excel) készült táblázatokra és grafikonokra: nem elég a folyó szövegbe beilleszteni az Excel-táblázatok és -grafikonok képét; a táblázatkezelőben készült dokumentumokat önálló fájlként is kell elküldeni a kézirattal együtt.

4. Biblikus nyelvek használata (görög és héber karakterek)

A Lelkipásztor az újszövetségi görög nyelvre a Graeca, az ószövetségi héberre a Hebraica nevű betűtípust használja. (A betűtípusok kérésre beszerezhetők a Luther Kiadótól.)

5. Jegyzetek

A Lelkipásztor című folyóiratban csak lábjegyzetek vannak, végjegyzetek nincsenek.

A lábjegyzetek készítéséhez a szövegszerkesztő megfelelő funkcióját kell alkalmazni 1-gyel kezdődő folyamatos arab számozással.

Törekedni kell a jegyzetek számának és terjedelmének korlátozására. Ha van rá mód, a jegyzetek aránya lehetőleg ne haladja meg a teljes szöveg terjedelmének 10 százalékát.

A jegyzetek alapvetően szöveges magyarázatok céljára szolgálnak. Hivatkozások, utalások vagy idézetek forrásainak azonosítása csak abban a kivételes esetben kerül lábjegyzetbe, ha a hivatkozás annyira hosszú és összetett, hogy gátolná a főszöveg áttekinthetőségét; tipikus példája ennek az internetes hivatkozás (a hivatkozásokat lásd a következő pont alatt).

A lábjegyzetek hivatkozásszámai a szövegben szó, tagmondat vagy mondat végéhez kapcsolódnak, és minden esetben az írásjelek után – mindig szóköz nélkül – állnak.

6. Hivatkozások

A főszövegben szereplő tartalmi utalások, parafrazeált szövegrészletek, szó szerinti idézetek vagy megemlített művek esetében hivatkozással adjuk meg a más művekből származó információk forrását. Mivel a Lelkipásztorban a lábjegyzetek számának lehetőség szerinti csökkentése a cél, ezért a Lelkipásztor szövegközi zárójeles hivatkozásokat (úgynevezett Harvard-módszert) használ. A szövegközi jegyzeteknél a főszövegben kerek zárójelben adjuk meg a hivatkozott mű szerzőjének vezetéknevét, valamint a mű megjelenési évszámát, illetve az oldalszámot, ha meghatározott szöveghelyre hivatkozunk.

 Volt olyan vélemény is, amely egyenesen a „prekritikai értelmezés elsődlegességéről” beszélt (Steinmetz 1994).

Hasonlóan gondolkodik a Duke Egyetem reformációt kutató egyháztörténész-professzora, David C. Steinmetz is, aki a teológia és az exegézis kapcsolatáról tíz tézist állított fel (Steinmetz 1994, 5. o.).

A szerző vezetéknevét kiskapitális betűkkel szedjük, hogy a zárójeles hivatkozás tipográfiailag elkülönüljön a főszöveg normál zárójeles részeitől. Ha van oldalszám-hivatkozás, azt vesszővel választjuk el az évszámtól, és utána az o. rövidítést használjuk.

A fenti második példában a hivatkozás rövidítése érdekében a főszövegben előforduló szerzőnevet is szedhetjük kiskapitálissal; a hivatkozásban ilyenkor elegendő csak az évszámot megadni.

Hasonlóan gondolkodik a Duke Egyetem reformációt kutató egyháztörténész-professzora, David C. Steinmetz is, aki a teológia és az exegézis kapcsolatáról tíz tézist állított fel (1994, 5. o.).

Többszerzős művek esetén három szerzőig közöljük a szerzők vezetéknevét, s a neveket tapadó (szóköz nélküli) nagykötőjellel kötjük össze.

(Strunk–White 1979)

(Somogyi–Urbán–Székely 1964)

Háromnál több szerző esetén használjuk az és mások megfelelő latin formája, az et alii rövidítését: et al.

(Dömötör et al. 1979)

Többkötetes művek esetén a kötetszám után kettőspontot teszünk, és ez után tüntetjük fel az oldalszámot. Ha a mű több helyére hivatkozunk, az egyes oldaladatokat vesszővel, az egyes kötetek adatait pontosvesszővel választjuk el egymástól.

(Grétsy–Kovalovszky 1983, 2: 171. o.)

(Grétsy–Kovalovszky 1983, 2: 123., 256. o.; 2: 171., 177–181. o.)

Ha az egész kötetre hivatkozunk, akkor a kötetszámot és a kötet szó rövidítését adjuk meg.

(Grétsy–Kovalovszky 1983, 2. köt.)

Egy jegyzeten belül több munkára, illetve egy szerző több művére is hivatkozhatunk. Ezekben az esetekben az egyes tételeket pontosvesszővel választjuk el egymástól.

(Halévy 1948; Kirkhoff 1967; Lecomte 1967)

(Cserháti 2008; 2009)

Ha a bibliográfiában egy szerzőnek ugyanabból az évből több műve szerepel, akkor a hivatkozásokban az évszám után betűket használunk megkülönböztetésükre. Ugyancsak betűket használunk a különböző, de azonos vezetéknevű szerzők egyazon évben megjelent művei esetében is. Ugyanezeket a betűket használjuk a bibliográfiában is!

(Barth 1962a)

(Barth 1962b, 23–29. o.)

(Csepregi 2008a) = Csepregi András: A Szentíráshoz kötötten, a Lélek szabadságában. In: Béres – Kodácsy-Simon – Orosz 2008a, 95–109. o.

(Csepregi 2008b) = Csepregi Zoltán: A Luther-szobortól a Luther-filmig. A hazai Luther-recepció utolsó negyedszázada (1983–2008). In: Béres – Kodácsy-Simon – Orosz 2008b, 157–147. o.

A betűkkel való megkülönböztetés arra az esetre is vonatkozik, amikor egy tanulmány szerzője megegyezik a tanulmánykötet szerkesztőjével.

(Dercsényi 1992a) = Dercsényi Balázs (szerk.) 1992a. Evangélikus templomok Magyarországon. Hegyi & Társa Kiadó, Budapest.

(Dercsényi 1992b) = Dercsényi Balázs 1992b. Kecskemét. In: Dercsényi 1992a, 28–29. o.

Ha a bibliográfiában szereplő műnek nincs kiadási évszáma, a hivatkozásban az é. n. rövidítés kerül a szerző neve mellé.

(Raffay é. n., 18. o.)

Ha egy műnek sem szerzője, sem elsődleges közreműködője (pl. szerkesztő) nincs, a hivatkozásban két módszert alkalmazhatunk: az első szerint a kurzivált műcímet adjuk meg – vagy teljes, vagy rövidített formában – az oldalszám előtt.

(Keresztyén gyermeknevelés, 116. o.)

A másik metódus magában a hivatkozásban is hangsúlyozza a szerzőnélküliséget a szögletes zárójelbe írt [N. n.] (név nélkül) vagy az [Sz. n.] (szerző nélkül) rövidítés feltüntetésével.[1]

([Sz. n.] 1978, 5. o.)

[1] Az előbbi eljárás inkább könyvek esetében, az utóbbi pedig túlnyomó többségben folyóirat- és újságcikkek esetében használatos.

      6.1 Bibliai helyek

Bibliai könyvek nevét csak akkor rövidítjük, ha hivatkozásként szerepelnek zárójelben vagy lábjegyzetben, valamint ha fejezet- és versszám követi a rövidítést (egész fejezetre vonatkozó utalásnál nincs versszám). A rövidített könyvcím után nem használunk pontot. A számot is tartalmazó (sorszámot jelölő) könyvcímrövidítésekben a szám tapad a rövidítéshez (nincs szóköz). A fejezet- és versszámot tapadó vesszővel választjuk el egymástól (a kettő között szintén nincs szóköz).

1Kor 15,53

Azonos fejezetből vett, de nem összefüggő, nem folyamatos szövegtartományt kijelölő versek száma között tapadó pontot használunk (szóköz nélkül). Az egyes szövegrészek önálló hivatkozásait pontosvesszővel választjuk el egymástól.

1Kor 15,35.38; 50–57; 16,1–4; 2Kor 4,3k; Ef 6,5; Róm 4,3.5–6.9; Jer 3,12b–13a

Ha nem egy egész versre, csak annak egy részletére hivatkozunk, akkor ezt a mondatban lévő helyének megfelelően az a, b, esetleg c betűvel jelöljük.

Jer 3,12b–13a

      6.2 Hivatkozás internetes elektronikus dokumentumokra

Az interneten hozzáférhető cikkek, tanulmányok, dokumentumok esetében a következő adatok feltüntetése szükséges: szerző (ha van), a dokumentum címe, a honlap hivatalos neve, a honlap URL-címe és a letöltés (az utolsó hozzáférés) dátuma. Az internetes hivatkozásokat – hosszúságuk miatt – lábjegyzetben szerepeltetjük. Kizárólag ún. abszolút URL-címeket adjunk meg, és amennyiben a hivatkozott műnek van elérhető nyomtatott változata, lehetőleg kerüljük.

The British Library Annual Report and Accounts 2010/11. The British Library. http://www.bl.uk/aboutus/annrep/2010to2011/index.html. (Letöltés: 2011. május 12.)

Kopp Mária – Skrabski Árpád: Vallásosság és lelki egészség. Távlatok. A magyar jezsuiták folyóirata. http://w3.externet.hu/~tavlatok/5901tan.htm. (2007. szeptember 17.)

7. Idézetek

      7.1 Általános szabályok

Általános szabály a könyv- és lapkiadásban, hogy nincs idézet idézőjel és forrásmegjelölés nélkül. Kivétel ez alól a szabály alól, ha versekből, drámákból idézünk részleteket, és az idézés ténye nyilvánvaló, valamint az eredeti mű szerzője a szövegösszefüggésből világosan kiderül.

Ha az idézetből hiányzik valami, vagy oda utólag bármit is beírunk, ezt szögletes zárójellel kell jelölnünk, például [sic!]. A kihagyásokat jelző három pont vagy a kezdőbetűk mondatközi módosítása esetén ugyanígy járunk el.

„[A]z evangélium hirdetése tükröt tart elénk […], amelyben nem önmagunkat, hanem Krisztust látjuk.”

Ha a szerző megjelent fordításból idéz, akkor elegendő hivatkozni a megjelent műre. Ha viszont a fordítást nem tartja megfelelőnek, akkor a javítás tényét szintén szögletes zárójelben kell jeleznie.

Ha a szerző nem megjelent fordításból idéz, hanem saját fordítását közli, akkor a megfelelő szöveghelyen fel kell világosítania olvasóit.

„Aki pedig erre készített fel minket, az Isten az, aki nekünk adta a Lélek »foglalóját«.” (Cs. S. ford.)

      7.2 Az idézetek elhelyezése

A magyar könyvkiadói gyakorlatban az idézeteket a szöveg megszakítása nélkül, folyamatosan szokták elhelyezni. Főleg angolszász hatásra azonban Magyarországon is terjed az a gyakorlat, hogy a három sornál hosszabb, úgynevezett kiemelt idézeteket kisebb betűmérettel, behúzással vagy kisebb sorközzel szedjük. Ha a kiemelt idézet módszerét követjük, a magyar hagyományoknak megfelelően – és az angolszász gyakorlattal szemben (!) – az idézőjeleket ebben az esetben is tartsuk meg.

„A hit a bibliai szövegek olyan megértése, amely által az olvasó nemcsak belekerül a szövegbe, hogy azt teljessé tegye, hanem amely által ő maga is megváltozik, mivel megtanulja magát másként megérteni, és így megtanul másként élni.” (Körtner 1999, 50. o.)

Verssorok idézése esetén három verssorig lehet része az idézett versrészlet a folyó szövegnek. Ilyenkor / (per-) jelekkel választjuk el az egyes sorokat, előtte és utána szóközzel.

Pontosan ellenkezőleg értelmezte a helyzetet, mint József Attila a Hazám című versében: „Adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat.”

Négy verssortól a versidézetek kiemelt helyzetbe kerülnek, sorközökkel elválasztva a főszövegtől.

Alvó szegek a jéghideg homokban,

Plakátmagányban ázó éjjelek.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.

Ma ontják véremet.

                          Pilinszky János: Négysoros

 Az idézőjelet mindig a toldalékok után tesszük (pl. a „kézi szedést”), és lehetőleg kerüljük a „kézi szedés”-t típusú megoldásokat.

Ha egész mondatot idézünk, a mondatvégi írásjel az idézőjel elé kerül.

Hamvas az Unicornisban így ír: „Irtózom attól, hogy bölcs vagy hős vagy szent leszek. Magasabb igényem van. Normális ember kívánok lenni.”

Ha az idézetben nem egy teljes mondatot idézünk, akkor az idézőjel a mondatvégi pont elé kerül.

Igazat kell adnunk ebben a kérdésben Bultmann-nak, aki szerint Pál „az üdvösség jelenét a végidők eszkatologikus valóságának tekinti, a végidők történéseit bizonyos értelemben pedig jelenvalónak”.

      7.3 Hivatkozások elhelyezése az idézetek után

Egész mondat idézése esetén, amikor a mondatvégi írásjel az idézőjel elé kerül, a zárójeles hivatkozás az idézőjel után kerül, és a berekesztő zárójel után nem szerepel mondatvégi írásjel.

„Amit az Evangéliummal szemben történeti kereszténységnek hívnak, semmi egyéb, mint a Jézus által keltett hallatlan irritáció eredménye.” (Hamvas 1996, 143. o.)

Ha nem teljes mondatot idézünk, és az idézőjel a mondatvégi pont elé kerül, akkor a zárójeles hivatkozás az idézőjel és a mondatvégi írásjel közé kerül.

A kettős látomáshoz írt jegyzeteiben írja Frye, hogy „a szellemi nyelv interpenetratív […], a diszkurzív nyelv viszont militáns, megegyezésre és kibékülésre törekszik” (Denham 1992, 21. o.).

      7.4 Bibliai idézetek

Bibliai idézeteket általában az úgynevezett protestáns új fordítású Bibliából szokás megadni, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbi­zottsága adott ki 1975-ben (hozzávéve ennek 1998-ban megjelent deuterokanonikus függelékét is). Indokolt esetekben – például a régies nyelvhasználat vagy a pontosabbnak tartott fordítás esetén – lehet használni más fordításokat, de ezekben az esetekben fel kell tüntetni a hivatkozásban a protestáns új fordítástól eltérő fordítást. Ennek jelölését rövidítjük, és pontosvesszővel választjuk el a hivatkozástól.

„…kezemet elveszem rólad, hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod.” (2Móz 33,23; Károli-ford.)

A Luther Kiadó által kiadott kiadványokban a bibliai idézeteket – a Szentírás iránti tisztelet jegyében – minden esetben kurziválással emeljük ki.

      7.5 Az idézeteken belüli idézetek

A magyar helyesírási szabályzat háromféle idézőjelet jelöl meg az idézés szintjeinek megfelelő tipográfiai elkülönítés céljából. Ügyelni kell arra, hogy a magyar gyakorlattal összhangban csak ezeket a megoldásokat használjuk, és figyelni kell az idézőjelek helyes formájára is, ugyanis különböző országokban más és más nyomdai állású idézőjeleket használnak.

A magyar idézőjelek formája a következő: „macskaköröm” »lúdláb« ’félidézőjel’ 

• Macskaköröm: „ ”. Szövegbe ékelt, szó szerinti idézetre úgynevezett macskakörmöt használunk. A magyar helyesírási gyakorlatban a kezdő idézőjel mindig alsó helyzetű, és 99-es alakú, a berekesztő idézőjel ugyanilyen formájú, de felső helyzetben van.
• Lúdláb: » «. Úgynevezett lúdlábat használunk akkor, ha az idézeten belül szintén idézőjelet kell használnunk. A lúdláb kezdő jele balra, berekesztő jele jobbra nyílik (az idézet mindkét végén befelé mutat).
• Félidézőjel: ’ ’. A felső állású, úgynevezett félidézőjel (aposztróf) két funkcióban is használatos. Egyrészt főleg nyelvészeti, filológiai munkákban használjuk az illető kifejezés jelentésének megadásakor, másrészt egyéb szövegekben hármas idézés esetén. A jelentésjelként is funkcionáló harmadlagos idézőjel két jele egymással egyező irányú, és mindkettő egyaránt 9-es alakú.

„Romsics szerint: »Ki tagadhatná, hogy a Duna s Tisza árterületein konyhalatin nemzet szaladgálna, ha Werbőczy politikai ’nemzete’ alatt a magyar paraszt elsorvadt volna.«”

8. Bibliográfia (irodalomjegyzék)

A cikkek, tanulmányok végén felsorolt irodalomjegyzék típusa szerint négy elnevezést kaphat: hivatkozott művek, felhasznált irodalom, bibliográfia és ajánlott irodalom. Egyes tanulmányoknál előfordulhat olyan eset, amikor a szerző kettébontja a felhasznált bibliográfiát forrásokra és a szakirodalmi művekre, ebben az esetben a két elnevezés: forrásművek és szakirodalom.

• Hivatkozott művek: csak azokat a műveket tartalmazza, amelyek szerepelnek a hivatkozásokban.
• Felhasznált irodalom: amelyeket a szerző felhasznált írása elkészítéséhez (a hivatkozott műveken túl is szerepelhetnek benne művek).
• Bibliográfia: a legátfogóbb kategória, az előző kettőn túl tartalmazhat olyan műveket is, amelyek csak tájékoztató, továbbvezető jelleggel kapcsolódnak a tanulmány témájához.
• Ajánlott irodalom: csak tájékoztató, orientáló jellegű irodalmat tartalmazó irodalomjegyzék.
• Forrásművek: a feldolgozott téma és a kutatás alapját képező eredeti írásművek.
• Szakirodalom: lásd hivatkozott művek, felhasznált irodalom, bibliográfia.

Mind a hivatkozásoknak, jegyzeteknek, mind pedig a bibliográfiáknak alapegysége a bibliográfiai tétel. A bibliográfiai tétel könyvek esetén minimálisan öt adatból áll: a szerző neve, a könyv címe, a kiadó neve, a megjelenés helye és a megjelenés éve. Ez az öt adat semmilyen körülmények között nem maradhat el a bibliográfiából. Ez az úgynevezett egyszerűsített bibliográfiai leírás, amelynek szabályait a Lelkipásztor című folyóirat követi.

Ehhez az öt adathoz járul a többkötetes műveknél a kötetszám, valamint a nem első kiadású könyveknél a kiadásszám. Az egyszerűsített bibliográfiai leírásban – nem kötelezően – a kötet teljes terjedelme és a sorozat címe is szerepelhet. Ezeket az adatokat adjuk meg recenziók esetében is.

Mivel a Lelkipásztor a szövegközi zárójeles hivatkozást alkalmazza, ezért a bibliográfiai leírásban a vele párban használt, úgynevezett évszámkiemelő bibliográfia szerint kell megadni a könyvészeti adatokat. Az évszámkiemelő leírás szerint a szerző neve után közvetlenül az évszám kerül, amely után egy pont következik. Ezt követi a többi adat: a címet és az alcímet kurziváljuk, és utána pontot teszünk. Ezután következnek a megjelenésre vonatkozó adatok, mégpedig fontossági sorrendben: ki, hol? (A mikor? már szerepel a szerző után.) A kiadó neve után vesszőt teszünk, a megjelenés helye után pedig pontot, hiszen a bibliográfiai tétel is mondatnak minősül.

Varga Gyöngyi 2009. Áldáskönyv. Luther Kiadó, Budapest.

Amennyiben az adott bibliográfiai tétel rendelkezik DOI (Digital Object Identifier) azonosítószámmal, azt a tétel végén kell feltüntetni az internetes hiperhivatkozással ellátva.

Wolter, Michael 2008. Das Lukasevangelium. Mohr Siebeck, Tübingen. (Handbuch zum Neuen Testament 5.) https://doi.org/10.1628/978-3-16-160474-4.

Sok számadatot tartalmazó bibliográfiai leírásban az o. rövidítés segít beazonosítani az oldalszámokra vonatkozó adatokat. A kiadás, illetve a kötet szavak rövidítéseit minden esetben ki kell tenni, hiszen enélkül nem biztos, hogy be tudja azonosítani az olvasó, hogy az illető sorszám mire is vonatkozik. A kiadásjelzés mindig közvetlenül a cím után következik:

Timkó György (szerk.) 1972. Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. 2. kiad. Nyomdaipari Egyesülés, Budapest.

Ortutay Gyula (szerk.) 1975. Magyar népdalok. 2. kiad. 1–2. köt. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.

A sorozatcímet mindig a bibliográfiai leírás végén, kerek zárójelben közöljük, a sorozatcím után nem szükséges pontot tenni; ha sorozatszáma is van a könyvnek, akkor – természetesen – a szám után teszünk pontot. A sorozatcím és a sorozatszám közé nem teszünk vesszőt.

Canterbury Szent Anzelm 1993. Miért lett Isten emberré? (Cur Deus homo?) Ford. Dér Katalin. MTA Filozófiai Intézete, Budapest. (Canterbury Szent Anzelm művei 2.)

Ady Endre publicisztikai írásai 1977. 1. köt. 1898–1904. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. (Ady Endre művei.)

Az előbbi kötetben a kötetszám (1.) után következik a kötetcím (1898–1904); ezt is kurziválni kell, ugyanis a bibliográfiai leírásban a főcím és az alcím mellett a kötetcímet is kurzívból szedjük. Maga a kötetszám (1. köt.) nem kurzív.

Többszerzős művek esetén a neveket nem tapadó (azaz szóközzel együtt használt) nagykötőjellel választjuk el egymástól.

Hunter, William B. – Patrides, C. A. – Adamson, J. H. 1971. Bright Essence. Studies in Milton’s Theology. University of Utah Press, Salt Lake City.

Egy székhelyen működő több kiadó által kiadott műveknél a kiadók neveit tapadó nagykötőjellel kötjük össze, ha egy szóból állnak; ha azonban az egyik kiadó neve többelemű, akkor a nagykötőjel elé és után szóköz kerül.

Luther Márton 2010. Előszók a Szentírás könyveihez. Ford. Szita Szilvia. 2. kiad. Luther Kiadó – Magyarországi Luther Szövetség, Budapest. (Magyar Luther Könyvek 2.) [vagy rövidítésjegyzékkel: (MLK 2.)]

Filoramo, Giacomo 2000. A gnoszticizmus története. Ford. Dobolán Katalin. Hungarus Paulus – Kairosz Kiadó, Budapest.

Ugyanez a szabály érvényesül az egy kiadó által több helyen megjelentetett művek esetében.

Jenson, Robert W. 1988. America’s Theologian. A Recommendation of Jonathan Edwards. Oxford University Press, Oxford – New York.

A több székhelyen, több kiadónál megjelent kiadványok esetében – az egyértelműség kedvéért – a kiadót székhelyéhez kapcsoljuk, és az adategyütteseket pontosvesszővel választjuk el egymástól.

Ittzés Gábor 2009. Christum treyben. Luther bibliaértelmezése a Szentírás könyveihez írt előszói alapján. Luther Kiadó, Budapest; Magyarországi Luther Szövetség, Budapest; Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, Győr. (Magyar Luther Füzetek 11.) [vagy rövidítésjegyzékkel: (MLF 11.)]

Vannak olyan munkák, amelyek esetében a részletes bibliográfia közlése elengedhetetlen. Részletes bibliográfiai leírást használunk könyvkritikákban, forráskiadványokban is. A részletes bibliográfiában az előbb felsorolt öt adat mellett minden esetben közöljük a könyv teljes terjedelmét, a kiadásszámot, a kötetszámot, a sorozatcímet és -számot, a hiányzó adatokat (szögletes zárójelben), valamint megadjuk a fordító, szerkesztő, sajtó alá rendező stb. nevét s a könyv illusztráltságára vonatkozó adatokat is. Ha a könyv teljes terjedelmét adjuk meg, akkor mindig az utolsó számozott oldalt vegyük figyelembe (azaz ne adjuk hozzá a számozatlan oldalakat).

A részletes bibliográfiai leírásban a kötetben közreműködőket (az úgynevezett másodlagos szerzőségi adatokat) a cím után helyezzük el. Ezeket az adatokat nem tesszük zárójelbe. A ford. rövidítés után nem kell kettőspont.

Bloch, Marc 1996. A történész mestersége. Történetelméleti írások. Ford. Babarczy Eszter – Kosáry Domokos – Pataki Pál. Osiris, Budapest.

Az előszó, utószó szerzőjét is – különösen, ha jelentősebb írásról van szó – hasonló módon vesszük fel a bibliográfiába.

Eliade, Mircea 1996. Vallási hiedelmek és eszmék története. 3. köt. Az utószót írta Simon Róbert. Osiris, Budapest.

Az idegen nyelven megjelent munkáknál az illető nyelven szereplő betéteket (ed., transl., Hrsg., Übers., vol., Bd. stb.) magyar nyelven adjuk meg: szerk., ford., kiad., bev., köt.

      8.1 Többkötetes művek bibliográfiai leírása

Többkötetes művek esetén is követhetjük az egyszerűsített vagy a részletes bibliográfiai leírás szabályait. Az egyszerűsített leírásban egy bibliográfiai tételben közöljük az összes adatot.

Ha a többkötetes mű egyes köteteinek önálló kötetcíme van, akkor kétféle módon járhatunk el. Az első módszer, hogy a kötetszám után következnek a kötetcímek, s ezeket is kurziváljuk. Részletes bibliográfiai leírásnál a két kötet oldalszámait pontosvesszővel választjuk el egymástól.

Spengler, Oswald 1994. A Nyugat alkonya. A világtörténelem morfológiájának körvonalai. 1. köt. Alak és valóság. 2. köt. Világtörténeti perspektívák. Európa, Budapest, 674; 803 o.

A másik módszer, hogy az illető művet analitikusan, azaz egy-egy kötetre lebontva írjuk le. Ezt a módszert akkor kövessük, ha a művet nehéz vagy egyszerűen lehetetlen leírni az előbbi módszerrel, vagyis ha a kiadvány sok kötetből áll, ha az egyes köteteknek külön szerkesztőjük van.

Magyarország állatvilága. 1–3. köt. Gondolat, Budapest.

1. köt. Rovarok. Szerk. Móczár László. 1980, 254 o.
2. köt. Madarak. Szerk. Péchy Tamás. 1982, 328 o.
3. köt. Emlősök. Szerk. Schmidt Egon. 1983, 345 o.

      8.2 Gyűjteményes kötetek tanulmányainak bibliográfiai leírása

A gyűjteményes kötetek egy tanulmányának bibliográfiai leírásakor először közöljük a tanulmány szerzőjének a nevét, a tanulmány címét (ezt nem kurziváljuk, mivel egy tételben két kurziválás rendkívül zavaró), majd az in szó után a gyűjteményes kötet bibliográfiai tételét, a már ismertetett módon. (Mivel az in pont után, mondatkezdő pozícióban szerepel, ezért nagybetűvel kezdődik, és utána kettőspontot teszünk.) Mivel ilyenkor egy könyvnek csak egy meghatározott részére utalunk, ezért – magától értetődően – az oldalszámoknak is szerepelniük kell a bibliográfiában.

Hajnal István 1986. A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. In: Ring Éva (szerk.): Helyünk Európában. Nézetek és koncepciók a 20. századi Magyarországon. 1. köt. Magvető, Budapest, 624–645. o.

Ha az idézni kívánt tanulmány szerzője azonos a kötet szerzőjével vagy szerkesztőjével, akkor az ugyanő szó rövidített formáját (uő) használjuk. 

Komoróczy Géza 1995. A babilóni fogság. In: uő: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Az értelmiség felelőssége az ókori Keleten. Osiris, Budapest, 210–278. o.

Ha egy gyűjteményes kötetből kettőnél több tanulmány szerepel a hivatkozások között, akkor magát a gyűjteményes kötetet is felvesszük önálló tételként az irodalomjegyzékbe (függetlenül attól, hogy arra közvetlen hivatkozás nem található a kéziratban). A gyűjteményes kötetből származó cikkek, tanulmányok bibliográfiai leírásában a többször megismételt teljes adatközlés helyett csak egyszerűsítve – a szerző + évszám rövidítés szabályai szerint – hivatkozunk rájuk.

Szabó Lajos (szerk.) 2010. A közösségépítő lelkész. Luther Kiadó, Budapest.

Réz-Nagy Zoltán: A mentori hivatás önértelmezése. In: Szabó 2010, 23–28. o.

Béres Tamás – Kodácsy-Simon Eszter – Orosz Gábor Viktor (szerk.) 2008. Krisztusra tekintve hittel és reménnyel. Luther Kiadó, Budapest.

Csepregi András: A Szentíráshoz kötötten, a Lélek szabadságában. In: Béres – Kodácsy-Simon – Orosz 2008, 95–109. o.

      8.3 Periodikumok cikkeinek bibliográfiai leírása

A folyóiratok, hetilapok, napilapok tanulmányainak, cikkeinek közlésénél is alkalmazhatjuk az egyszerűsített és a részletes bibliográfiai leírást, de döntő az egyszerűség elve, valamint az, hogy egy bibliográfia célja az egyértelmű azonosíthatóság és visszakereshetőség. Részletes bibliográfiai leírást tehát ennek megfelelően csak indokolt esetben – például speciális filológiai kiadványokban – adjunk.

Az egyszerűsített bibliográfiai leírásban a szerző neve és a tanulmány címe után a folyóirat neve – kurziválva – következik (az in szót nem használjuk!), majd az egyértelmű azonosíthatósághoz minimálisan szükséges adatok. Folyóiratoknál legtöbbször elég az évszám és a folyóiratszám, valamint az oldalszám. Ügyeljünk arra, hogy az egyes adatok (évszám, folyóiratszám, oldalszám) közé mindenütt tegyünk szóközt. Az egyszerűsített bibliográfiai leírásban lehetőleg ne használjunk felesleges írásjeleket (perjel, kettőspont, idézőjel, zárójelek stb.).

Kende Péter 1990. A nemzeti törésvonal. Századvég, 2. sz. 229–235. o. 

Ugyanezt a logikát követhetjük a havilapoknál is.

Lévi-Strauss, Claude 1996. Montaigne és az Újvilág. Holmi, 1. sz. 68–75. o.

Havilapoknál a folyóiratszám helyett a hónap nevét is megadhatjuk, de ezt a módszert inkább a heti- és napilapoknál használjuk.

Lévi-Strauss, Claude 1996. Montaigne és az Újvilág. Holmi, január. 68–75. o.

A heti- és napilapoknál az egyszerűsített bibliográfiai leírásban lehetőleg ne a kiadványszámot, hanem a dátumot adjuk meg.

Murányi Gábor 1996. Fejtő Ferenc és a szociáldemokrácia. HVG, március 30. 85–86. o.

Fejtő Ferenc 1996. Négyszáz éve született Descartes. Magyar Nemzet, március 30. 15. o.

A részletes bibliográfiai leírásnál az adatok sorrendje a következő: az évfolyam száma, kiadványszám, dátum (évente kétszer-hatszor megjelenő folyóiratoknál elég az évszám, havilapoknál a hónap neve, heti- és napilapoknál a teljes dátum), oldalszám. Itt is ügyeljünk arra, hogy az egyes adatok között mindig szóköz van, valamint arra, hogy az időszaki kiadvány évfolyamszámát mindig úgy jelöljük, ahogy az az eredeti dokumentumon szerepel (római vagy arab számmal). Az előbbi példák részletes bibliográfiai leírása tehát a következő.

Kende Péter 1990. A nemzeti törésvonal. Századvég, VI. évf. 2. sz. 229–235. o.

Lévi-Strauss, Claude 1996. Montaigne és az Újvilág. Holmi, VIII. évf. 1. sz. 68–75. o.

Murányi Gábor 1996. Fejtő Ferenc és a szociáldemokrácia. HVG, XVIII. évf. 13. sz. március 30. 85–86. o.

Fejtő Ferenc 1996. Négyszáz éve született Descartes. Magyar Nemzet, LIX. évf. 76. sz. március 30. 15. o.

      8.4 Egyéb művek bibliográfiai leírása

A könyvek és folyóiratok tanulmányainak leírása mellett gyakran kényszerülünk kéziratokra, szakdolgozatokra, disszertációkra, szakfordításokra, kutatási és fejlesztési jelentésekre hivatkozni. Csak olyan kéziratra hivatkozhatunk, amely mások számára is hozzáférhető (közkönyvtárakban, egyetemi, intézeti archívumokban). A kéziratoknál, jegyzeteknél, témadoku­mentációknál, szakdolgozatoknál, habilitációs értekezéseknél a következő sorrendben közöljük az adatokat: szerző, cím, alcím, a kézirat jellege, hely és évszám. A kézirat jellegét (kézirat, disszertáció, dokumentáció, jegyzet stb.) tehát közvetlenül az alcím után írjuk, de mivel ezek nem igazi alcímek, ezért nem kurziváljuk őket.

Ha meg akarjuk említeni az egyetemet, főiskolát is, ahol a doktori értekezés készült, akkor ezt kerek zárójelben, közvetlenül a kézirat jellegének meghatározása után tegyük.

Kontler László 1994. A politika kora újkori nyelvei és a konzervativizmus alapvetése a brit gondolkodásban Hookertől Coleridge-ig. Kandidátusi értekezés (ELTE BTK). Budapest.

A mű kéziratjellegét meg is erősíthetjük.

Kontler László 1994. A politika kora újkori nyelvei és a konzervativizmus alapvetése a brit gondolkodásban Hookertől Coleridge-ig. Kandidátusi értekezés (ELTE BTK). Kézirat. Budapest.

9. Rövidítések

      9.1 Főszövegben

A főszövegben a rövidítések lehetőség szerint kerülendők. Az általánosan elterjedt rövidítések helyett a főszövegben igyekezzünk a teljes szót kiírni (pl. – például, ill. – illetve, ún. – úgynevezett, c. – című). Kivételt képeznek ez alól a kötött, állandó formában használt rövidítések, például: Kr. e., Kr. u. vagy a bibliai könyvek neveinek rövidítései.

      9.2 Bibliográfiában

A bibliográfiában – amint azt fentebb láttuk – kénytelenek vagyunk elég sok rövidítést használni (o., köt., kiad., h. n., é. n. stb.). A sok rövidítés miatt lehetőleg tartózkodjunk a szerző nevének, a mű címének, a sorozatcímnek, a kiadó nevének (még ha az a mai gyakorlatban oly elterjedt is!), valamint a megjelenés helyének rövidítésétől.

      9.3 Jegyzetekben és hivatkozásokban

Kerülendők az idegen nyelvű kiadványok jegyzeteiben és hivatkozásaiban használatos (latinból átvett) rövidítések: cf., op. cit., ibid., loc.

Jegyzetek és hivatkozások esetében a magyar gyakorlatban használatos rövidítések: pl., vö., uo., uő (nincs pont a végén!), o., k., kk. (Egyszótagú szavakat nem rövidítünk: lásd.)

A k. és kk. rövidítés két formában is használatos. Oldalszámok után szóközzel elválasztva és a végén ponttal áll.

Cserháti 2008, 130. kk.

Bibliai igehelyekre való hivatkozás esetén a rövidítés tapad a versszámhoz, és nincs pont a végén.

1Kor 15,35kk

(A kk. rövidítés azonban lehetőség szerint kerülendő. Ha van rá mód, helyette minden esetben a pontos tartomány megadására kell törekedni: 1Kor 15,35–50; 130–134. o.)

      9.4 Bibliai könyvek rövidítése

1Móz, 2Móz, 3Móz, 4Móz, 5Móz, Józs, Bír, Ruth, 1Sám, 2Sám, 1Kir, 2Kir, 1Krón, 2Krón, Ezsd, Neh, Eszt, Jób, Zsolt, Péld, Préd, Énekek, Ézs, Jer, JSir, Ez, Dán, Hós, Jóel, Ám, Abd, Jón, Mik, Náh, Hab, Zof, Hag, Zak, Mal

Tób, Judit, SalBölcs, JSirák, Bárúk, JerLev, 1Makk, 2Makk, Zsuzsanna, Bél

Mt, Mk, Lk, Jn, ApCsel, Róm, 1Kor, 2Kor, Gal, Ef, Fil, Kol, 1Thessz, 2Thessz, 1Tim, 2Tim, Tit, Filem, Zsid, Jak, 1Pt, 2Pt, 1Jn, 2Jn, 3Jn, Júd, Jel

      9.5 A többtagú rövidítések helyesírása

Bár létezik egy nemzetközi nyomdai szabvány, mely szerint a több tagból álló rövidítések között nincs szóköz – s általában a nagy nemzetközi nyelvek ezt követik –, ez a gyakorlat a helyesírás szabályainak és elveinek ellentmond, magyar nyelvű szövegek írásakor tehát kerüljük. A h. n., é. n., k. n., Kr. e., Kr. u. stb. rövidítések esetében ügyeljünk a szóközökre. Ugyan­ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a külföldi szerzők keresztneveit rövidítik.

Dunn, J. D. G. – Mackey, J. P. 1987. New Testament Theology in Dialogue. SPCK, London.

A leggyakrabban használt rövidítések (jegyzetekben, hivatkozásokban és bibliográfiában)

például	pl.		kiadó nélkül	k. n.		bevezetés(t írta)	bev.
vesd össze	vö.		hely nélkül	h. n.		reprint	repr.
ugyanott	uo.		kötet	köt.
ugyanő	uő		jegyzet	jegyz.
oldal	o.		szerkesztette	szerk.
Név nélkül	N. n.		fordította	ford.
Szerző nélkül	Sz. n.		kiadta/kiadás	kiad.
évszám nélkül	é. n.		válogatta	vál.

10. Ábrák és táblázatok

Az ábrákat és táblázatokat számozzuk, az ábrákat önálló címmel (képaláírással) látjuk el. 

1. ábra. Botticelli: Misztikus Krisztus születése (1500 k.)
2. táblázat. A Biblia-kiadások éves megoszlása 1950 és 2000 között

 A táblázatok nem minden esetben kapnak külön címet; ha a főszövegben szerepel a táblázat megnevezése vagy a kontextusból kiderül a táblázat mondanivalója, a címadás elmaradhat. Az ábrák és táblázatok számozása független egymástól. A képaláírás tartalmazhat értelmező szöveget is, ekkor ezt célszerű tipográfiailag elkülöníteni a kép címétől.

Az ábracímek (képaláírások) az ábrák/képek alatt, a táblázatcímek a táblázat felett helyezkednek el.

Az ábra- és táblázatcímek végén nem áll mondatzáró írásjel. (Ez alól kivétel, ha egész mondatból álló értelmező szöveget is tartalmaznak.) Az ábrákra és táblázatokra a sorszámuk és címkéjük segítségével, általában zárójelben hivatkozunk: (lásd a 8. táblázatban), (4. ábra).

Az ábrák és táblázatok számozását, címét (a képaláírást) és az ábrához tartozó magyaráza­tokat kisebb betűmérettel szedjük, hogy e szövegeket megkülönböztessük a folyó szövegtől.

11. Szerzői affiliáció

A Lelkipásztorban megjelenő tudományos tanulmányok elején a szerzői affiliáció adatai szerepelnek, amely a szerzőnek a tanulmánnyal összefüggő, releváns titulusait és az ehhez kapcsolódó intézmény hivatalos nevét tartalmazza.

Ha a szerző rendelkezik tudományos repozitóriumban fellelhető azonosítóval, akkor az affiliációhoz csatolni kell a szerzőnek az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) és az ORCID (Open Research and Contributor Identifier) adatbázisban szereplő azonosító internetes hivatkozását.

https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10001805