Igehirdetés Szita Istvánné Bérczi Margit nyugalmazott lelkész temetésén

Zsolt 88,5.7.11

Absztrakt

„Hasonlóvá lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az ereje vesztett ember (…) mély sírba vetettél (…) holtakkal teszel-e csodát?” (Zsolt 85,5.7.11)

Gyászoló gyülekezet, szeretett testvéreim!

„Künn, az utcán télies reggel fogadott, befagytak a tócsák, dideregtek az emberek, miközben én kigombolt kabátban, tétova léptekkel bandukoltam a teológia felé. Érzéseim, gondolataim káoszában a köd valóságos homályba burkolta nemcsak az elém táruló látványt, hanem minden rebbenésnyi zajt, minden szívdobbanást áthatolhatatlan hangszigetelővel zárt el előlem. Ebben a dermedt csendben kiürült a város, színei összefolytak, halotti csenddé változott minden körülöttem. (…)"