Archívum

• 100. évf. 2025/12. szám

  KARÁCSONYI KRISZTOLÓGIA

  Kedves Olvasó!
  A decemberi lapszám három tanulmánya Jézus Krisztus személyének és megváltói művének értelmezéseit vizsgálja, hangsúlyozva a karácsonyi ünnepkör teológiai és nyelvi összefüggéseit.

  László Virgil tanulmánya a jánosi inkarnációteológia és a páli „Krisztusban lét” belső összefüggéseit tárja fel. A tanulmány egyik legfontosabb szempontja, hogy nem pusztán párhuzamokat keres két újszövetségi életmű között, hanem rámutat arra, hogy János és Pál eltérő hangsúlyai ugyanazon üdvtörténeti valóság két irányát rajzolják meg. Az isteni lehajlás és az ember Krisztusban való felemeltetése egymást feltételező mozgásokként jelennek meg. Ez a gondolat különösen termékeny karácsony kontextusában, hiszen az örök Ige testté lett volta nem önmagába zárt csoda, hanem a megújult emberi lét ígérete és valósága is egyben.

  Márk evangéliuma 6,1–6 szakaszát állítja fókuszba Bácskai Károly írása, és a „názáreti Jézus” megnevezés teológiai mélységeit bontja ki. A názáreti elutasítás története adventben különös élességgel szólal meg, mert a megváltás közelsége nem pusztán vigasztaló, hanem zavarba ejtő is. A tanulmány a Ναζαρηνός és Ναζωραῖος kifejezések, valamint a lehetséges héber gyökök árnyalt mérlegelésével mutatja meg, miként válhat a földrajzi jelző krisztológiai jelként az alázat, a küldetés és a hit paradoxonának hordozójává. A lelkipásztori gyakorlat számára ez a megközelítés különösen is fontos lehet, hiszen a názáreti epizód olyan tükör, amelyben saját közösségeink „Isten-közelsége” tűnik fel.

  Jasper-Makay Emese tanulmánya a Róm 3,25a ἰλαστήριον kifejezésének értelmezéséhez ad biztos támpontokat. A szerző érzékletesen vezeti végig az olvasót azon az úton, amelyen egyetlen szó – szófajával, jelentésmezejével, fordítási lehetőségeivel – egész krisztológiai és szótériológiai hangsúlyokat képes megnyitni. A tanulmány nemcsak exegetikai tisztázást kínál, hanem rámutat a teológiai nyelv alkotó természetére is, vagyis arra, miként születik jelentés a szó, a kép és a hit találkozásából.

  Az igehirdetési előkészítők karácsony utáni vasárnaptól a vízkereszt ünnepe utáni második vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kívánnak

  a szerkesztők

• 100. évf. 2025/11. szám

  LELKI EGÉSZSÉG ÉS SPIRITUALITÁS

  Kedves Olvasó!
  Johann Gyula tanulmánya biblikus teológiai szemszögből közelíti meg a lelkigondozás spirituális dimenzióit, hangsúlyozva Isten jelenlétének gyógyító erejét. A szerző rámutat arra, hogy a lelkigondozói beszélgetések és találkozások során nem csupán a kliens, hanem a segítő is megtapasztalhatja a szeretetközeg és az elfogadás teremtő erejét. A dolgozat arra bátorít, hogy a lelkigondozás valódi istentiszteletként élhető meg, amelyben a liturgikus elemek mellett az érzékeny jelenlét és figyelem a legfőbb gyógyító erő.

  Hegedűs Attila Fiatalok és spiritualitás című tanulmány a fiatalok valláshoz és spiritualitáshoz fűződő viszonyának változásait vizsgálja nemzetközi és hazai kontextusban. A szerző rávilágít arra, hogy bár az intézményes valláshoz való kötődés világszerte gyengül, a spiritualitás iránti igény nem vesztett erejéből. A szerző elemzi a vallás és spiritualitás kapcsolatának különböző fokozatait, és gyakorlati tanácsokat ad azok számára, akik hivatásuknak érzik a fiatalok lelki fejlődésének támogatását. 

  Szabó László SchP iskolai tapasztalatain keresztül mutatja be, mennyire próbára teszi az oktatóközösségeket a mai fiatalok valósága, különösen a járványhelyzet óta. Írásában az iskola nem csupán a tanulás, hanem a  találkozások és a közös munka szentélyeként jelenik meg, ahol a liturgia a közösség mindennapi együttműködését jelenti. A szerző a kenyérszaporítás evangéliumi történetén keresztül érzékelteti, hogy a pedagógusok, akárcsak a tanítványok, gyakran szembesülnek saját eszköztelenségükkel, mégis tovább keresik, miként lehetnek az élet, a növekedés közvetítői a fiatalok számára. Írásában a kenyérszaporítás helye egy mező, rajta mindenféle sokasággal: diákokkal és nevelőkkel. A szerző ezen a szimbolikus helyen vizsgálja meg, kit mi hozott ide, milyen szándékkal van jelen, és keresi azt, hol és miben tudnának ezek a szándékok találkozni, hogyan válhatna ez a tér szentéllyé, ahol mindenki az élet születésének a közreműködőjévé és tanújává is válhat.

  Az igehirdetési előkészítők advent első vasárnapjától karácsony második napjáig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kívánnak

  a szerkesztők

• 100. évf. 2025/10. szám

  ISTENTISZTELET: SZÓ ÉS ESEMÉNY

  Kedves Olvasó!

  E lapszám tanulmányai a keresztény istentisztelet elméleti és gyakorlati megközelítéseit helyezik a középpontba, különösen is a református és evangélikus hagyományok alapján zajló megújulási törekvéseket.

  Wolfgang Ratzmann az „összművészeti alkotás” fogalmát nem csupán elméleti síkon vizsgálja, hanem  gyakorlati szempontból is elemzi. A szerző az esztétikai szakmai vitákból ismert kifejezést használva arra hívja fel a figyelmet, hogy a lutheri istentiszteletben sokszor túlzottan a prédikáció kap kiemelt szerepet, miközben az istentiszteleti kommunikáció igen sokrétű elemekből épül fel. Tanulmánya fontos gondolatokat vet fel  azzal kapcsolatban, hogy a liturgikus élet teljessége csak akkor valósulhat meg, ha a művészetek, a zene, a vizuális és verbális kommunikáció, továbbá a közösségi részvétel minden szintje integrálódik a liturgia egészébe. 

  Az istentisztelet meghatározásának kérdéséhez nyújt új megközelítést Hafenscher Károly, amikor a „jelenlét” fogalmát helyezi középpontba. A 20. század második felének liturgikus szakirodalma számos definícióval gazdagította a teológiai gondolkodást, ám a szerző kiemeli: az istentisztelet lényege Isten és ember találkozásában, kölcsönös jelenlétében ragadható meg. Különösen jelentős az evangélikus teológia szempontjából, hogy nem csupán az úrvacsora tanítása hordozza Jézus valóságos jelenlétét, hanem az egész istentisztelet dinamikája, amelyben az ige, a szentségek, a szakrális tér és minden liturgikus elem egyaránt részesedik ebből a jelenlétből. 

  Fekete Károly tanulmánya betekintést nyújt a magyar református istentiszteleti rend megújításának komplex kihívásaiba és kibontakozó lehetőségeibe. Az új Református énekeskönyv bevezetését követően felmerülő teológiai, illetve történeti kérdések alapos vizsgálatával a szerző rávilágít arra, hogy a liturgikus gyakorlat múltbeli értékei és innovatív, jövőbe mutató irányai szorosan összefonódnak. Különös hangsúlyt helyez arra, miként lehet a Kálvin által képviselt építő és igeszerű liturgiai elveket a mai református gyülekezeti élet élő, szerves részévé tenni, s ezzel megteremteni a hűség és a megújulás egyensúlyát.

  Az igehirdetési előkészítők bibliavasárnaptól örök élet vasárnapjáig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kívánnak

  a szerkesztők

• 100. évf. 2025/8-9. szám

  HIVATÁS - KÍSÉRÉS - MEGÚJULÁS

  Kedves Olvasó!

  E lapszámunk fókuszában az evangélikus lelkészek és hittanárok szakmai fejlődését, identitásának formálódását és hivatásgondozását támogató programok, képzések és mentorfolyamatok állnak. A tanulmányok szerzői különféle nézőpontokból tárják fel az egyházi szolgálatban dolgozók önreflexióra, megújulásra és közösségi tanulásra épülő útjait, dilemmáit és lehetőségeit.

  Varga Gyöngyi és Percze Sándor tanulmánya azt mutatja be, hogyan szolgálják a lelkigyakorlatok az evangélikus lelkészek személyes és spirituális fejlődését. A szerzők a bibliai alapokra épülő, védett reflexiós tér jelentőségét hangsúlyozzák, ahol az elhivatás, a személyes történet és a cselekvés új megvilágításba kerülhet.

  Johann Gyula, Pángyánszky Ágnes és Korányi András dolgozatában egy új képzés célját, tematikáját és módszereit ismerhetjük meg. A szerzők a mentorálás és hivatásgondozás gyakorlati, spirituális és szakmai aspektusainak bemutatásán túl kitérnek a résztvevők visszajelzéseire, hangsúlyozva a közösségi tanulás és a szolgálati identitás megerősödésének fontosságát.

  Nagy Krisztina, Pángyánszky Ágnes és Seres-Busi Etelka írása a mentorálás elméleti és gyakorlati oldalát világítja meg. Különösen nagy hangsúlyt kapnak a mentorálást befolyásoló szervezeti szintek, a mentor-mentorált kapcsolat dinamikái és a tudatos, etikus, folyamatosan megújuló mentorálás igénye.

  Seres-Busi Etelka, Nagy Krisztina és Balogné Vincze Katalin tanulmányukban a mentorálási kapcsolatban rejlő dilemmákat, kihívásokat és ezek feldolgozásának jelentőségét vizsgálja. A narratív tartalomelemzés eredményei abba engednek betekintést, milyen főbb dilemmacsoportok jelennek meg, és hogyan segítheti a szakmai fejlődést a tudatos reflexió és közös feldolgozás.

  Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni tizenegyediktől a tizenkilencedik vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• 100. évf. 2025/7. szám

  HIT, KÖZÖSSÉG, IDENTITÁS - A GYÜLEKEZETÉPÍTÉS LEHETŐSÉGEI

  Kedves Olvasó!
  A Hit, közösség, identitás – A gyülekezetépítés lehetőségei című tematikus lapszám tanulmányai az evangélikus egyház és gyülekezet aktuális kérdéseit értelmezik, mélyreható elemzésekre és friss kutatási eredményekre támaszkodva. A három dolgozat közös célja, hogy az egyház és a gyülekezeti élet megújulásának lehetőségeit tárja fel, különös tekintettel a társadalmi változásokra, a közösségek szerepére és az egyházi identitás kihívásaira. 

  Nagy Szabolcs Testvérekké lenni Isten otthonában című írása a családok gyülekezetépítésben betöltött szerepét vizsgálja. A tanulmány bibliai alapokra és szociológiai adatokra támaszkodva mutatja be, hogy a családok nemcsak célcsoportok, hanem aktív szolgatársak is lehetnek. Különösen fontos kérdés, hogy a gyülekezeti közösségek képesek-e olyan családdá válni, ahol minden kereső otthonra találhat. Az írás arra ösztönöz, hogy az egyház nyitottan és empatikusan közelítsen a különböző családtípusokhoz, és felismerje a közösségépítésben rejlő lehetőségeket. 

  Friederike Erichsen-Wendt tanulmánya a Németországi Protestáns Egyház (EKD) hatodik egyháztagsági kutatásának eredményeit elemzi. A kutatás rávilágít a vallásosság és az egyházi kötődés formáinak jelentős visszaesésére, valamint az egyházak iránti bizalom csökkenésére. Az írás új vallási és szekuláris orientációtípusokat azonosít, amelyek mélyebb megértést nyújtanak a német társadalom vallási térképéről. A tanulmány arra hívja fel a fi gyelmet, hogy az egyházaknak sürgősen reagálniuk kell a társadalmi változásokra, és új utakat kell találniuk a közösségek megszólítására. 

  Pángyánszky Ágnes és munkatársai kutatása, Az evangélikus identitás feltérképezése napjainkban címmel megjelenő tanulmány az evangélikus közösség felekezeti kötődéseit, vallásgyakorlási szokásait és jövőképét vizsgálja. Az eredmények szerint az evangélikus identitás alapjai a Krisztus-központú hit, a reformátori tanítások ismerete és a közösségi kötődés. A tanulmány kiemeli a tradíció fontosságát, ugyanakkor hangsúlyozza a tudatos hitválasztás és a generációk közötti különbségek kezelésének szükségességét. A dolgozat rámutat arra, hogy az egyház aktívan keresse a megújulás lehetőségeit, és erősítse a közösségi életet. 

  Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni hatodiktól a tizedik vasárnapig segítik az igehirdető készülését. 

  Örömteli olvasást kívánnak

  a szerkesztők

• 100. évf. 2025/6. szám

  BIBLIAÉRTELMEZÉS ÉS NŐI OLVASAT

  Kedves Olvasó!

  A Biblia történeteiben rejlő női hangok és azok értelmezése mindig is izgalmas kérdés volt, amely az elmúlt néhány évtizedben kapott igazán új és friss megvilágítást. Ebben a lapszámban e különleges perspektívát helyezzük a fókuszba. Szerzőink női perspektívából vizsgálva bontják ki a Szentírás rejtett rétegeit, feltárva olyan narratívákat és értelmezési horizontokat, amelyek eddig talán elkerülték figyelmünket.

  Varga Gyöngyi tanulmányában József bibliai történetének női olvasatát egyedülálló megközelítésben vizsgálja. Az érzelmekkel teli narratívában József hétszeri sírása nemcsak az emberi lélek mélységeit tárja fel, hanem olyan nőies jellemzőkre is rámutat, mint a gondoskodás és a megbékélés. Ez az olvasat új lehetőséget kínál a József személyiségének mélyebb megértésére, és egyben a narratívák szerkezeti finomságai is kitűnnek.

  Gombkötő Beáta írása egy másik jelentős aspektust emel ki, amikor Mária történetét az őt ért traumákon keresztül vizsgálja. Mária tapasztalatai és az azokból fakadó poszttraumás növekedés nemcsak történeti mélységet adnak az ő alakjának, hanem teológiai értelmezési keretet is biztosítanak a megtestesülés és a női testek feletti rendelkezés kérdéseivel kapcsolatban. Az ő szenvedése és annak narratívává formálása a Magnificatban lehetőséget nyújt arra, hogy újraértelmezzük a vallási hagyományokat.

  Lapszámunk Figyelő rovatában Varga Gyöngyi beszélget Szűcs Kinga és Gáncs Tamás teológusokkal a bibliai történetek női olvasatáról és nőképeiről. A kanonizáció folyamata és a női hang „űrként” való megjelenése mind olyan szempontokat tárnak fel, amelyek mélyebb gondolkodásra késztetnek bennünket. Az asszonyok szerepe az evangéliumokban egyszerre hangsúlyos és háttérbe szorított, ami történeti és teológiai szempontból egyaránt izgalmas kérdések sorát veti fel.

  Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni elsőtől az ötödik vasárnapig segítik az igehirdető
  készülését.

  Örömteli olvasást kívánnak

  a szerkesztők

• 100. évf. 2025/5. szám

  DIAKÓNIA - A KEZEK EVANGÉLIUMA

  Kedves Olvasó!

  Gregersen-Labossa György tanulmányában az István protomártír diakónust ábrázoló ikon elemzésétől kiindulva teológiai mozaikokon keresztül jut el a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai stratégiájához, vagyis a jelen és jövő kihívásaihoz. A tanulmány a 20. századi magyar evangélikus diakónia egyháztörténeti hátterét mutatja be, majd az elmúlt harmincöt év intézményi fejlődésére fókuszál, és felhívja a figyelmet a szükséges teológiai eszmélés irányaira.

  Az evangélikus diakóniai munka átalakulása a 2. világháború után című dolgozatában Buda Annamária megállapítja, hogy a második világháború után, miközben a kommunista hatalom fokozatosan szűkítette az egyházak működését, az evangélikus egyház új formákat keresett a diakóniai szolgálat folytatására. Sztehlo Gábor megerősítette a gyülekezetek felelősségvállalását. Bár az egyházak korlátozásokkal működhettek, a diakóniai munka fennmaradt, és alapot adott a rendszerváltás utáni fejlődéshez.

  Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Spirituális önismeret szemináriumának tartalmi elemeit mutatja be Rostáné Riez Andrea és Johann Gyula munkája. A spiritualitás és az önismeret definitív karakterű megközelítésétől indulva vezetik végig az olvasót egy-egy alkalom lehetséges folyamatán. A tanulmány íróinak az is célja volt, hogy személyes megérintettségüket és tapasztalataikat – hallgatóként és oktatóként – megoszthassák az érdeklődőkkel, abban bízva, hogy ezek mások számára is jelentőséggel bírnak.

  Az igehirdetési előkészítők mennybemenetel ünnepétől Szentháromság ünnepéig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• 100. évf. 2025/4. szám

  ÉGI ÉS FÖLDI DOLGOKRÓL

  Kedves Olvasó!
  A lelkész az, amit tennie kell. Az egyházi közgondolkodás szinte teljes mértékben követi ezt az elképzelést. Percze Sándor tanulmányában arra mutat rá, hogy miként lehet a lelkészi hivatásról nem mint „egyházi funkcióról”, hanem a spiritualitás dimenziójában gondolkodni. Az értelmezési kereteket a sivatagi atyák önértelmezései és elbeszélései adják. Rájuk a keresztény lelkiségtörténetben az Istennel való együttélés úttörőiként tekintünk.

  Eberhard Bethge Dietrich Bonhoefferről írott életrajza homályban tartja Bonhoeffer életének egyik fontos kérdését: a látható és a láthatatlan ellenállás kapcsolatát. Ennek oka, hogy Bethge családtagként írta meg a nyolcvan éve elhunyt teológus életrajzát, a család iránt meglehetős elfogultságot tanúsítva. Dietrich volt a család egyetlen tagja, aki a Hitvalló Egyház tagjaként röviddel Hitler hatalomra kerülése után a látható ellenállást képviselte. Ugyanakkor, rejtőzködő és befolyásos családtagjainak köszönhetően, több védelmet élvezett, mint a Hitvalló Egyház egyszerű tagjai – fogalmaz dolgozatában Csepregi András. Hogyan kapcsolódik össze Bonhoeffer életében és teológiájában a látható és a láthatatlan ellenállás? Erre a kérdésre keres választ munkájában a szerző.

  Kóan és példázat – A szerzetesi kontempláció távol-keleti és európai háttere című írásában Novotny Dániel megállapítja, hogy Jézus példázatai és a csan, illetve zenbuddhista kóanok közötti formai, szerkezeti, néha tartalmi hasonlóságok a spirituális tapasztalatiság szempontjából nyernek értelmet. A távol-keleti és európai szerzetesség hasonló kontemplációs gyakorlatának hátterét két irányból világítja meg a szerző. Egyfelől a valóságértelmezés különbségei révén, másfelől az európai és az indiai szubkontinens hasonló belső vallásfejlődési történetén keresztül.

  Az igehirdetési előkészítők húsvét ünnepe után 1. vasárnaptól húsvét ünnepe után 5. vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• 100. évf. 2025/3. szám

  TEOLÓGIAI ALAPOK A GYERMEKKÉP, GYERMEKVÉDELEM KÉRDÉSÉHEZ

  Kedves Olvasó!

  Szőke-Milinte Enikő dolgozatában a 127. zsoltár alapján négy kulcsfogalom – örökség, jutalom, ajándék, gyümölcs – köré rendezve mutatja be a gyermekről való teológiai és pedagógiai gondolkodást. Megállapítja, hogy a keresztség által megszerzett gyermekség a katolikus nevelésben nem egyszerűen egy átmeneti életállapot, hanem emberi mivoltunk lényege: az Atyához képest mindannyian gyermekek, Isten gyermekei vagyunk, ezért a nevelés nem fejeződik be a felnőtté válással, hanem életünk végéig tartó folyamat.

  Hogy látják a református oktatást meghatározó kerettantervek a gyermeket, s hogyan lehet igazán kapcsolódni a gyermekek világához? Mik a református intézményes gyermekvédelem sajátos hangsúlyai, mit lehet tenni a látóterünkbe került gyermekek egészséges testi-lelki fejlődésének segítéséért? ilyen és hasonló kérdésekre keres választ Thoma László Róbert. Munkájában kiemeli: A református gyermekkép sajátosságait meghatározzák a hitvallások teológiai jellegzetességei. Az oktatási intézményekben és a gyülekezeti közösségekben is szükség lenne arra, hogy a mai gyermekek identitásalkotó narratíváihoz kapcsolódva tudjuk átadni az evangéliumot.

  „Egészen ember, egészen gyerek” – A gyerekkép, mint a gyerekek védelmét meghatározó alap című dolgozatában Kodácsy-Simon Eszter rámutat arra, hogy a gyermekvédelemről való gondolkodás a gyerekkép átgondolásával kezdődik. Minden gyerek védelméhez hozzátartozik az istenkapcsolatuk védelme is. A gyerekek védelme kapcsán kinevetésüknél, megszégyenítésüknél vagy akár bálványozásuknál látszólag sokkal súlyosabb kérdésekről szokott szó esni. Valójában azonban kevés választja el az említett bántalmazásokat attól, hogy a gyereket eszköznek tekintjük a felnőttek terveinek és elképzeléseinek kiszolgálásában.

  Az igehirdetési előkészítők böjt 5. vasárnapjától húsvét 2. napjáig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• 100. évf. 2025/2. szám

  1700 ÉVES A NÍCEAI HITVALLÁS

  Kedves Olvasó!

  Az idén 1700 éves Niceai hitvallás ökumenikus, teológiai és kulturális jelentőségét értékeli a tanulmányok rovat három dolgozata. Reuss András munkájában annak jelentőségét hangsúlyozza, hogy a modern kori ökumenikus dialógusok során a teológusok felismerték, hogy a vitákat okozó betoldás (a filioque) és a zsinat eredeti szövege nem állnak egymást kizáró ellentétben, hanem más szemléletmódnak a lenyomatai. Ha tehát a Niceai hitvallást a nyugatiak is a zsinat utáni betoldás nélkül mondják, azzal nem tagadják meg korábbi álláspontjukat.

  A korai krisztológiai viták minden megoldottnak vélt problémája a 14. század elején újra felszínre került –állapítja meg Karl-Heinz Menke, a hitvallás kritikai funkciójáról szóló írásában. A nominalizmus központi szerepe megmutatkozott abban az alapvető kérdésben, hogy miként lehet egy kontingens létező, az ember Jézus, magának Istennek a kinyilatkoztatása. A protestáns reformátorok nagyrészt nominalista krisztológiája, Lessing és Kant kritikája, az evolúcióelmélet, a historizmus, a nyelvfilozófia (nyelvi fordulat) és a vallások pluralista teológiája a doketista (Alexandria) és az adopcionista (Antiókhia) szubordinacionizmus új változatait hozta létre. E kihívások fényében a niceai zsinat 1700. évfordulója újból tudatosíthatja a homoousios to patri niceai kifejezés tartós relevanciáját és jelentőségét.

  Ötvös Csaba József tanulmánya betekintést nyújt a zsinat szent atyáinak emlékezetét ünneplő gazdag hagyományba, amelyhez hozzátartozik a liturgikus program, az ünnep himnográfiája, a szertartások szövegei, a szinaxarion, az ünnep ikonográfiája, ahogyan a zsinaton részt vevő szentek hagiográfiája, csodáinak, látomásainak történetei is.

  Az igehirdetési előkészítők ötvened vasárnapjától böjt negyedik vasárnapjáig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• 100. évf. 2025/1. szám

  GYÜLEKEZETI ÉNEK: MEGÚJULÓ ÖRÖKSÉGÜNK

  Kedves Olvasó!

  A Lelkipásztor – magyarhoni gyakorlati folyóirat alcímmel – 1924. november 30-án jelent meg először. A lap megálmodója, első felelős szerkesztője és kiadója, Vértesi Zoltán néhai magyarbólyi lekész volt. Az első lapszám utolsó előtti oldalán is az ő vastag betűkkel szedett figyelmeztetése áll: „A lap fennmaradása a lelkésztársak munkálkodásától függ.” Nekik és a szerkesztő elődöknek, szerzőknek, a lap támogatóinak is hálával tartozunk azért, hogy idén a folyóirat centenáriumát ünnepelhetjük. Az ünnep azonban nemcsak a múlt meghatározó eseményeinek felidézésére adhat okot, hanem reményteli továbbindulásra is. Így amennyiben a teológia létértelmezés, úgy a Lelkipásztor folyóirat legtágabb értelemben vett létkérdések átgondolásához kíván segítséget nyújtani a jövőben is. Nem titkolt szándékunk ugyanakkor megőrizni és gondozni a „katedra” (tudományos tanulmányok) és a „szószék” (igehirdetési előkészítők) jó értelemben vett összetartozásával szimbolizálható sajátosságát a lapnak.

  A 100. évfolyamban tematikus lapszámok jelennek meg. Az egyes lapszámok tanulmányok rovatát a saját szakterületükön alapos jártasságra szert tett szerkesztőbizottsági tagok állítják össze hónapról hónapra. E lapszámunk témája: Gyülekezeti ének: megújuló örökségünk.

  Az igehirdetési előkészítők a vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnaptól hatvanad vasárnapjáig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván
  a szerkesztő