Archívum

• Évf. 99 szám 10 (2024)

  Ősz-Farkas Ernő a vallási közösségek életében kialakuló szakadások szociológiai, társadalmi, lélektani okait és vezetéstechnikai törvényszerűségeit mutatja be a Hetednapi Adventista Egyházban 1956–1975 között lezajlott három szakadás mintázatának összehasonlításán keresztül.

  Mindezen tapasztalatokat figyelembe véve a szerző szeretne segítséget is adni az egyházi vezetőknek a bizonyítékalapú vezetési elvek alkalmazásához a megbékélési folyamatokban.

  A 21. század első negyedének végére kezd általánosan elfogadottá válni, hogy olyan polikrízis-állapotban élünk, amelynek összetevői között a környezeti válság az egyik legfontosabb tényező – fogalmaz munkájában Szűcs Kinga. A krízis leírásaival a hétköznapi médiában és a tudományos elemzésekben egyaránt találkozunk, a különböző műfajok nyelvi jellegzetességei, képhasználata és egyéb stiláris jegyei gyakran mutatnak nagyfokú hasonlóságot, ami kisebb részben a két közelítésmód egymásra gyakorolt hatásából ered, sokkal inkább meghatározza azonban a nyelvi tájékozódás közös forrásvidéke: a bibliai (és apokrif) apokaliptika. A szerző egyebek mellett kitér arra is, milyen jelentéstartalmak bomlanak ki az eredetileg vallásos szövegek szekuláris használatából.

  Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni huszonkettediktől az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapjáig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 8-9 (2024)

  Kedves Olvasó!

  Pap Kinga Marjatta tanulmánya az Isten dicséretét zengő teremtettség teljességéből kiindulva dogmatikai és ekkleziológiai kulcsfogalmak alapján elemzi a jelenleg használatban lévő hivatalos evangélikus énekeskönyvek szövegeiben megjelenő, elsősorban növényi szimbólumokat. A növényi életciklust követő gondolatmenet zárásaként a természeti létezők evangélikus énekszövegekben megfogalmazódó eszkatologikus jövőképe kerül elénk.

  A Logosz Földön kívüli inkarnációjának lehetősége című tanulmányában Tóth Bence arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen következményei lennének a Földön kívüli értelmes élet felfedezésének Krisztus inkarnációjának tekintetében.

  Molnár Lilla dolgozata az emberi élet értékének exegetikai vizsgálatáról szóló doktori értekezésének részlete, amelyben a szerző megalapozza az emberölés kérdésének megközelítését azzal, hogy egymás mellé helyezi a gyilkosság eseményének előzményeihez és következményeihez kapcsolódó tórabeli igeszakaszokat. Ezzel a módszerrel reflexióra hívja az emberi élet értékéről és az élet elvételéről gondolkodó olvasót.

  Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni tizenharmadiktól a huszonegyedik vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 5 (2024)

  Kedves Olvasó!

  „A II. világháborút követően, a Magyarországi Evangélikus Egyház is olyan társadalmi rendszer része lett, melynek hivatalos ideológiája az ateizmus volt” – fogalmaz dolgozatában Buda Annamária. A szocialista államrend megszilárdulása idején, 1951-ben az egyesületek működését, így az egyháziakat is betiltották. A diakonisszaközösségek működésének betiltását követően az egyház megbízásából Sztehlo Gábor szervezte, felügyelte a diakóniai munkát. Az új helyzetben az egyház diakóniai szervezetének magját ő alakította ki, és fogta össze. Ennek az időszaknak az eseményeit és jelentőségét foglalja össze és mutatja be a szerző.

  Fabiny Márton A vallási identitás vizsgálata az egyháztól eltávolodó fiatal felnőtteknél című tanulmányának első részében az egyháztól eltávolodó fiatal felnőttek vallási és személyes identitásának összefüggéseit vizsgálja a narratív életútinterjú és a hermeneutikai esetrekonstrukció módszertanának segítségével. Ezek megértéséhez részletesen bemutatja munkájában a narratív identitás fogalmát. A kérdésfelvetést egy illusztratív eseten vizsgálva a feltáró jellegű esettanulmány „módszertani kísérletként” értelmezhető.

  Lelki élmények jelentősége az elfogyó keresztény gyülekezetek megmaradásában című tanulmányában Thuránszky István megállapítja, hogy a munkájában említett lelki élmények arról győzhetik meg az olvasót, hogy az egyház hajójának útját az élet viharainál nagyobb erők kísérik, és azzal biztatják, hogy hajótörés nélkül célba ér. Minden „vízen járás”, akár mi tapasztaljuk meg azt, akár mások tesznek arról tanúságot, a hajóban ülők biztonságérzetét és a célba érés reményét erősíti. Így válhat a gyülekezet a bátor és bizakodó utazók együtt hajózásra hívogató eszközévé és környezetévé.

  Bognárné Horgosi Anikó recenziója a Palgrave Maxmillan kiadó Radikális teológiák és filozófiák sorozatában megjelent kötetet mutat be, amely biztos kiindulópontot nyújtó szakkönyv mindazok számára, akik meg kívánnak ismerkedni a radikális teológiák történetével, fontosabb irányzataival és jelentősebb képviselőivel. A szerző különös figyelmet fordít Cláudio Carvalhaes munkájára.

  Az igehirdetési előkészítők a húsvét ünnepe utáni 3. vasárnaptól pünkösd ünnepéig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 3 (2024)

  Kedves Olvasó!

  A posztszekuláris társadalmakban egyre növekvő igény mutatkozik az olyan beszédmódra, amely az élet vallásos és világi hagyományos megkülönböztetését nem tartja egymást kölcsönösen kizáró kategóriáknak. Az egyházi diskurzusokban ugyanakkor továbbra is dualista szemlélet uralkodik: a szent és a világi élesen szétválik, s ez a protestáns spiritualitásban gyakran együtt jár a világ szigorú megítélésével – fogalmaz Tóth Sára dolgozatában. A szerző Paul Tillich teológiájának segítségével „olyan protestáns szakramentális szemlélet alapjait vázolja fel, amely a részesedés és a meghaladás dialektikájára építve egyrészt hangsúlyozza Isten megmutatkozását minden teremtett dologban, másrészt a protestáns princípiumot, azaz Isten végtelen transzcendenciáját (másságát) is”. 

  Somogyi László dolgozatában az 1Móz 18-ban leírtak alapján rámutat arra, hogy az itt olvasható versek a hagyomány több elemét ötvözik. A szöveg egyik érdekes része a 22. vers. A maszoréta szöveg szerint itt az áll: „Ábrahám még ott állt az Úr előtt”, de a midrás Bereshit Rabbah szerint ez a szöveg tiqqun sopherim, azaz az írástudók módosítása. A midrás szerint az „Úr állt még ott Ábrahám előtt” változat az eredeti szöveg, bár nincs írásos bizonyíték egy ilyen eredeti szöveg létezésére. A tanulmány megállapítja, hogy ez a jelenség a különböző vallási tapasztalatok létezésére vezethető vissza. 

  Segíthet-e megóvni a természet rendjét a mesterséges intelligencia? – teszi fel a kérdést Kiss Ferenc. Egyre gyakrabban találkozunk a polikrízis kifejezéssel. Mindig is voltak krízisek az emberiség történelmében, de ennyi egymással összekapcsolódó, globális probléma még nem volt. Mindezek mellett megjelent egy ember alkotta „eszköz”, amely hasonlít az alkotójára. Vajon ez a mesterséges intelligenciának (MI) nevezett és bizonyos tulajdonságaiban bennünket is meghaladó alkotás segíteni fogja-e a globális problémák megoldását? Vajon e találmányunkból olyan eszköz fejlődik, amely a polikrízis megoldásával segít bennünket, hogy kozmikus civilizációvá váljunk, vagy oda vezet, hogy még azelőtt elpusztítjuk magunkat, mielőtt ezt megtehetnénk? Izgalmas kérdések, a rájuk adott helyes válaszoktól függhet a jövőnk. Bármilyenek is legyenek a válaszok, a természet nélkül semmilyen célunkat sem valósíthatjuk meg.

  Az igehirdetési előkészítők nagycsütörtöktől a húsvét utáni második vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 1. (2024)

  Kedves Olvasó!

  Fél évszázadnyi vonakodás című dolgozatában Reuss András a Leuenbergi konkordia ötven évnyi recepciótörténetét és teológiai hangsúlyait mutatja be, különös tekintettel a hazai vonatkozásokra. Munkájában megállapítja a szerző, hogy a szöveg a reformátori hitvallások tartalmához ragaszkodva fogalmazta meg mindazt, ami közösen elfogadható, noha evangélikusok és reformátusok vonakodva csatlakoztak a szövegben foglaltakhoz. A tanulmány röviden áttekinti a konkordiával szemben nemzetközi szinten is megfogalmazott fenntartásokat, és reflektál azokra. A szerző rámutat: a hazai recepció (is) szinte teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a közös dokumentumban az egyházközösség deklarálása is hangsúlyos.

  Pap Kinga Marjatta Budapesttől Krakkóig Közép-kelet-európai körkép a Lutheránus Világszövetség teológiai és szervezeti hangsúlyairól 1984–2023 között című munkája az 1984-es budapesti nagygyűlés óta megtett út és a világszövetség-történet néhány kiemelt elemét vizsgálja közép-keleteurópai szempontból. A szerző a nagygyűlések mindenkori kettős funkciójának megfelelően kitér mind a „közgyűlési” feladatok (választások, teológiai és közéleti állásfoglalások), mind a két alkalom liturgikus életének összevetésére.

  A farizeus és a vámszedő példázata a kortárs exegetikai irodalom tükrében című tanulmányában Angyal-Cseke Csaba a példázat értelmezését segítő alapvető kérdések tisztázása után a páli teológiával való kapcsolatával, eredetével, tartalmának szociokulturális hátterével, a szövegének redakcionális és kontextuális problémáival, valamint műfaji, nyelvi és stilisztikai kérdéseivel foglalkozik.

  A 99. évfolyamába lépő Lelkipásztor megújult külsővel, formában és tartalmi elemekkel jelenik meg a 2024-es évtől. E változás egyik szükségszerű oka az volt, hogy a benne szereplő írások elérhetőkké válhassanak az MTA open access (ingyenes online) folyóirat-adatbázisában, amelynek formai követelményeihez alkalmazkodni kellett. A változás másik oka természetesen az olvasó szempontjait igyekezett figyelembe venni, hogy olyan, a kor tudományos igényeinek megfelelő, de a lap tradicionális profilját is megőrző lapot vehessen kézbe, amelyet olvasóbarát módon tud felhasználni, legyen szó a nyomtatott, vagy az online kiadásról. Az igehirdetési előkészítők a vízkereszt utáni utolsó vasárnaptól böjt 1. vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 11 (2024)

  Kedves Olvasó!
  Kovács Viktor tanulmányában a szószék időről időre megtapasztalt válságának alaptapasztalatából kiindulva mutatja be Clyde E. Fant preaching cycle (a prédikálás ciklusai) elméletét. Majd lehetséges utakat keresve elemez négy, az 1960-as évek második felében született homiletikai irányzatot. Írását azzal fejezi be a szerző, hogy „a szószék válságában nem vagyunk »egyedül«. Nem az első és nem az utolsó alkalom, hogy a prédikáció ciklusa negatívra fordul. De nem vagyunk eszköztelenek sem.” Saját teológiánk és igehirdetői szolgálatunk kapcsán feltehetjük a következő a kérdéseket: Vajon tudnám-e jobban megszólítani a rám bízottakat? Reflektálok a környezetemre, a hallgatóságra, az emberekre, a világra, a valóságra? Minden eszközt megismertem és felhasználok-e, ami a rendelkezésemre áll?

  „Én melyikük szavát ismétlem?” A farizeus és a vámszedő példázata a kortárs exegetikai irodalom tükrében című dolgozat egy tanulmánysorozat második részeként a farizeus és vámszedő példázatának (Lk 18,9–14) exegetikai kérdéseit foglalja össze a 20–21. századi nemzetközi és hazai szakirodalom eredményeinek vázlatos ismertetésével. Angyal-Cseke Csaba tanulmánya a példázat strukturális kérdéseinek vizsgálata után annak exegetikai súlypontjait foglalja össze, majd a példázat mondanivalójának Lukács evangéliumában és bibilián kívüli hagyományban fellelhető párhuzamosságaival, valamint a példázat értelmezési lehetőségeivel foglalkozik.

  Az igehirdetési előkészítők advent első vasárnapjától karácsony második napjáig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 7 (2024)

  Kedves Olvasó!

  Tódor Csaba tanulmányában Gerhard Ebeling szóesemény-fogalma kapcsán arra keres választ, vajon mennyiben lehet értelmezni a mai metamodern teológiaművelés közepette a Jézus-eseményt mint tanúnarratívát az univerzáliák értelmezésében. A szerző a nominalizmus, a realizmus és Duns Scotus gondolkodásán át próbálja értelmezni a fenomenológia mai üzenetét a teológiai értelmezésünk számára.

  Molnár Gyula az esztergomi evangélikus gyülekezet első lelkésze és templomépítője volt. Csercsa Balázs írása az ő életének első huszonhét évén keresztül mutatja be a gyülekezet kezdeti fejlődését a 20. század elejétől 1941-ig. A tanulmány rávilágít, milyen jelentős mértékben járultak hozzá bátor nők a gyülekezet, a templom, általában pedig a gazdaság, a kultúra és a társadalom fejlődéséhez. A szerző rámutat: Krisztust követni mindig gyümölcsöző út, még ha időnként ez elsőre nem is tűnik nyilvánvalónak.

  Hafenscher Károly Luther mint gyakorlati teológus? Bevezetés egy nagy témához című dolgozatában megállapítja, hogy Luther Márton a gyakorlati teológia minden területén kiemelkedőt alkotott, elsősorban nem a tudást és a tapasztalatot rendszerezve, hanem impulzusokat adva az egyházi s benne a lelkészi szolgálathoz. Ezen hatása a mai napig kikerülhetetlen. A tanulmány rámutat, hogy a kortárs német teológusok, Wolfgang Ratzmann, Peter Zimmerling és Armin Kohnle joggal aposztrofálják így a reformátort: Luther mint gyakorlati teológus.

  Fritz Blanz Diakónia és jóléti állam – Az együttműködés története című munkája visszavezeti az olvasót a németországi diakóniai munka gyökereihez, és bemutatja, hogyan jött létre az állam és az egyház együttműködése nyomán a jóléti állam. Az egyház diakóniai munkája az alapjául szolgáló mélységes hit kifejeződése. Ilyen módon a diakónia az egyház önkifejezésének lehetősége. Másfelől az államnak is szüksége van a diakónia munkájára, amely emberek tömegeinek nyújt szakszerű és elkötelezett segítséget. Az egyház a jóléti államban nem más, mint lehetőség Isten jelenlétének megélésére – felelősségben, bizalomban és megbékélésben.

  Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni kilencediktől a tizenkettedik vasárnapig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 6 (2024)

  Kedves Olvasó!

  Luther vitája Kopernikusszal Józs 10,12–15 értelmezéséről – Geocentrikus és heliocentrikus exegézis a teológia és a csillagászat reformátoránál című tanulmányában Szakács Tamás egy képzeletbeli vitán keresztül mutatja be a két újító közötti összhangot, tömören ismertetve a földközéppontú (ptolemaioszi) rendszert. Majd arra keres választ, miért állnak mégis szemben egymással, miközben ismerteti konkrét véleményüket. Végül Józs 10,12–15 magyarázati lehetőségeit mutatja be, kitérve ezek geocentrikus, illetve heliocentrikus szemlélettel való összefüggéseire.

  Fabiny Márton A vallási identitás vizsgálata az egyháztól eltávolodó fiatal felnőtteknél című munkájának második részében bemutatott esettanulmány a szerző által készített narratív életútinterjú, ami a hermeneutikai esetrekonstrukció módszerével készült. Az interjú alanya, „Boldi” egy azon fiatalok közül, akik vallásos neveltetésben részesültek, és sokáig fontos szerepet is töltött be életükben az egyház – állapítja meg a szerző, majd így folytatja: vékony a határ a vallásos és a nem vallásos ember között. Az, hogy spiritualitását valaki éppen az egyházban vagy más keretek között gyakorolja, olykor apróságokon múlik.

  A pszichológiának és a teológiának egyik központi fogalma a szégyen, amely félreérthetetlenül összeköt bennünket a bűneset (1Móz 3) történetével. A szerző különféle elméleteket mutat be és értelmez a szégyen természetével és mibenlételével kapcsolatban, amelyek mind arra irányulnak, hogy vizsgálat tárgyává tegyék a szégyen fogalmát, annak lelki kivetüléseit és az azokból eredeztethető személyiségtorzulásokat. Seffer Valentina Szégyenkezem, tehát vagyok? Szégyen a pszichológiában teológiai kitekintéssel című írását a következő gondolatokkal zárja: Jézus Krisztus azért jött, hogy a szégyenérzést elvegye az embertől, hogy ne szégyellje magát Isten előtt, hogy ne akarjon rejtőzködni az ember az Emberfi a és az őt elküldő Atya előtt.

  Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni ötödik vasárnaptól a nyolcadikig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 4 (2024)

  Kedves Olvasó!

  Reuss András A végső remény – Néhány gondolat Luther vigasziratáról című írásában Luther kis  vigasziratáról megállapítja, hogy szövege tömör utalás a keresztyén hit alapvető kijelentéseire. Korunk keresztényei és igehirdetői hajlanak arra, hogy a jelen világ távlataiból és lehetőségeiből merítsenek vigasztalást. Ilyen módon a kereszténység is a szekularizáció foglya – állapítja meg a szerző Andreas Nygren nyomán. Luther vigasza azonban nem zárja ki az emberi szenvedést, de méltósággal ajándékozza meg az embert.

  A végsőkig komolyan vett kétely a hit egyik formája. Tóth Sára Isten ráadás? A szent és a világi Paul Tillich teológiájában című dolgozatának második részében rámutat, hogy a mai keresők akkor találhatnak rá a keresztény hagyomány gazdag spirituális örökségére, ha az egyház és a hívő egyén elengedi a heteronómia iránti sóvárgását és a görcsös határőrködést egyaránt, és kultúrharcos törekvések nélkül lesz jelen a világban és a társadalomban.

  Alvin Plantinga Tudás és keresztény meggyőződés című könyvét mutatja be recenziójában Kinyik Anita. A 2017-ben Templeton-díjjal kitüntetett kortárs vallásfilozófus kötetében arra keres választ, hogy el lehet-e racionálisan fogadni Isten létét akkor, ha nincsenek erre meggyőző érveink. A kötet utolsó fejezetében pedig a rossz jelenlétének mindannyiunkat feszítő problémáját tárgyalja a szerző.

  „Igehirdetései úgy hatnak ránk, mintha nem is prédikációt hallgatnánk, hanem vele beszélgetnénk” – fogalmaz Pángyánszky Ágnes Barbara Brown Taylor Másik úton hazafelé című igehirdetés-kötetét bemutató írásában, majd így folytatja: „…az elhangzó történetek pedig annyira lebilincselők, hogy szinte levegőt sem veszünk, nehogy elmulasszunk egy szót is gondolatmenetéből.”

  Az igehirdetési előkészítők a húsvét ünnepe utáni 3. vasárnaptól pünkösd ünnepéig segítik az igehirdető készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő

• Évf. 99 szám 2 (2024)

  Kedves Olvasó!

  A százéves egyetemi szintű magyar evangélikus lelkészképzés első két évtizede Sopronban zajlott. Ennek az időszaknak a hatása mind a mai napig érezhető a gyakorlati teológia oktatásával kapcsolatban –  hangsúlyozza munkájában Hafenscher Károly. A soproni teológiai fakultás öröksége - A gyakorlati teológiai tanszék és professzorai című tanulmány e korszak három meghatározó személyiségének életművét és hatását dolgozza fel: Stráner Vilmos, Jánossy Lajos és Budaker Oszkár professzorokét.

  Pap Kinga Marjatta Budapesttől Krakkóig – Közép-kelet-európai körkép a Lutheránus Világszövetség teológiai és szervezeti hangsúlyairól 1984–2023 című dolgozatának második részében részletesen kitér mind a „közgyűlési” feladatok (választások, teológiai és közéleti állásfoglalások), mind a két alkalom liturgikus életének összevetésére. A 2023-as nagygyűlés sajátosságai közül kiemelt szerepet kap az auschwitz-birkenaui látogatás gondolatköre és az evangélikus–katolikus párbeszéd az új reformáció útján.

  A Jelenések könyve második és harmadik fejezetében található hét üzenet különösen koncentráltan mutatja be a hívő élet lényegét. Amit Jézus vár az őt követőtől, az a halálig való kitartás, az ő hűséges követése. Ha ez valamiképpen sérül, megtérésre van szükség. A hívő élet alapjai a Jelenések könyve szerint – Üzenet a hét gyülekezetnek és a mindenkori keresztényeknek című tanulmány szerzője a hét gyülekezethez szóló üzeneteket sorba véve tekinti át a kitartás és a megtérés motívumát, majd összegzi a kapott eredményeket, megmutatva, mennyire szoros a kapcsolat a két fogalom között. Riczinger Szilvia munkája végén megállapítja: „Kitartás-elfordulás-megtérés-kitartás – ilyen a hívő élet harca. De megéri, mert aki győz, azon beteljesülnek Krisztus ígéretei.”

  Az igehirdetési előkészítők böjt 2. vasárnapjától böjt 6. vasárnapjáig segítik az igehirdetők készülését.

  Örömteli olvasást kíván

  a szerkesztő