Évf. 99 szám 4 (2024)

Kedves Olvasó!

Reuss András A végső remény – Néhány gondolat Luther vigasziratáról című írásában Luther kis  vigasziratáról megállapítja, hogy szövege tömör utalás a keresztyén hit alapvető kijelentéseire. Korunk keresztényei és igehirdetői hajlanak arra, hogy a jelen világ távlataiból és lehetőségeiből merítsenek vigasztalást. Ilyen módon a kereszténység is a szekularizáció foglya – állapítja meg a szerző Andreas Nygren nyomán. Luther vigasza azonban nem zárja ki az emberi szenvedést, de méltósággal ajándékozza meg az embert.

A végsőkig komolyan vett kétely a hit egyik formája. Tóth Sára Isten ráadás? A szent és a világi Paul Tillich teológiájában című dolgozatának második részében rámutat, hogy a mai keresők akkor találhatnak rá a keresztény hagyomány gazdag spirituális örökségére, ha az egyház és a hívő egyén elengedi a heteronómia iránti sóvárgását és a görcsös határőrködést egyaránt, és kultúrharcos törekvések nélkül lesz jelen a világban és a társadalomban.

Alvin Plantinga Tudás és keresztény meggyőződés című könyvét mutatja be recenziójában Kinyik Anita. A 2017-ben Templeton-díjjal kitüntetett kortárs vallásfilozófus kötetében arra keres választ, hogy el lehet-e racionálisan fogadni Isten létét akkor, ha nincsenek erre meggyőző érveink. A kötet utolsó fejezetében pedig a rossz jelenlétének mindannyiunkat feszítő problémáját tárgyalja a szerző.

„Igehirdetései úgy hatnak ránk, mintha nem is prédikációt hallgatnánk, hanem vele beszélgetnénk” – fogalmaz Pángyánszky Ágnes Barbara Brown Taylor Másik úton hazafelé című igehirdetés-kötetét bemutató írásában, majd így folytatja: „…az elhangzó történetek pedig annyira lebilincselők, hogy szinte levegőt sem veszünk, nehogy elmulasszunk egy szót is gondolatmenetéből.”

Az igehirdetési előkészítők a húsvét ünnepe utáni 3. vasárnaptól pünkösd ünnepéig segítik az igehirdető készülését.

Örömteli olvasást kíván

a szerkesztő