Elbocsátott szolga

Igehirdetés Krähling Dániel temetésén (Lk 2,29–31)

Absztrakt

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.” (Lk 2,29–31)

Egy idős ember imádsága szólal meg vigasztalásként. Aki már – mondhatni – sok mindent megélt, aki végigélte, -imádkozta életét, betöltekezik azzal, hogy kezében fogja a kisgyermeket, aki a világ Megváltója. Ez az az élmény, ez az a pillanat, amikor azt mondja: Most már békén megyek, mert meglátta szemem az üdvösséget, a lényeget, akiért érdemes élni, aki a teljességet jelenti számomra.