Évf. 99 szám 5 (2024)

Kedves Olvasó!

„A II. világháborút követően, a Magyarországi Evangélikus Egyház is olyan társadalmi rendszer része lett, melynek hivatalos ideológiája az ateizmus volt” – fogalmaz dolgozatában Buda Annamária. A szocialista államrend megszilárdulása idején, 1951-ben az egyesületek működését, így az egyháziakat is betiltották. A diakonisszaközösségek működésének betiltását követően az egyház megbízásából Sztehlo Gábor szervezte, felügyelte a diakóniai munkát. Az új helyzetben az egyház diakóniai szervezetének magját ő alakította ki, és fogta össze. Ennek az időszaknak az eseményeit és jelentőségét foglalja össze és mutatja be a szerző.

Fabiny Márton A vallási identitás vizsgálata az egyháztól eltávolodó fiatal felnőtteknél című tanulmányának első részében az egyháztól eltávolodó fiatal felnőttek vallási és személyes identitásának összefüggéseit vizsgálja a narratív életútinterjú és a hermeneutikai esetrekonstrukció módszertanának segítségével. Ezek megértéséhez részletesen bemutatja munkájában a narratív identitás fogalmát. A kérdésfelvetést egy illusztratív eseten vizsgálva a feltáró jellegű esettanulmány „módszertani kísérletként” értelmezhető.

Lelki élmények jelentősége az elfogyó keresztény gyülekezetek megmaradásában című tanulmányában Thuránszky István megállapítja, hogy a munkájában említett lelki élmények arról győzhetik meg az olvasót, hogy az egyház hajójának útját az élet viharainál nagyobb erők kísérik, és azzal biztatják, hogy hajótörés nélkül célba ér. Minden „vízen járás”, akár mi tapasztaljuk meg azt, akár mások tesznek arról tanúságot, a hajóban ülők biztonságérzetét és a célba érés reményét erősíti. Így válhat a gyülekezet a bátor és bizakodó utazók együtt hajózásra hívogató eszközévé és környezetévé.

Bognárné Horgosi Anikó recenziója a Palgrave Maxmillan kiadó Radikális teológiák és filozófiák sorozatában megjelent kötetet mutat be, amely biztos kiindulópontot nyújtó szakkönyv mindazok számára, akik meg kívánnak ismerkedni a radikális teológiák történetével, fontosabb irányzataival és jelentősebb képviselőivel. A szerző különös figyelmet fordít Cláudio Carvalhaes munkájára.

Az igehirdetési előkészítők a húsvét ünnepe utáni 3. vasárnaptól pünkösd ünnepéig segítik az igehirdető készülését.

Örömteli olvasást kíván

a szerkesztő