A 2013-as bátai árvíz

Absztrakt

Magyarország a vizek országa. Területét sűrűn behálózzák a különböző vízfolyások, nagyobbak és kisebbek vegyesen. A folyamszabályozások előtt hatalmas árterek voltak az országban, vizes, mocsaras, nádas területekkel. Igyekeztek ezzel együtt élni az emberek. A folyamszabályozások után azonban mindez megváltozott, elfoglaltuk, és belaktuk a folyóink egykori árterületeit. A medrek keresztmetszete lecsökkent, és az árhullámok nem lettek kisebbek. A folyó visszavenné ugyan a területét, de szinte bármit megteszünk, hogy a gátak között tartsuk. Ma Magyarországon a két legtöbbet tapasztalt természeti csapás a viharkár, és az árvíz. Utóbbi jelentőségét az is mutatja, hogy nyelvünkben különbséget teszünk a különböző árvizek között. Villámárvíz, Jeges árvíz, Tavaszi árvíz, és Zöldár. Ez utóbbi tette tiszteletét a Dunán 2013 júniusában. Báta település egy része a nagygát és a Duna között terül el, alapvetően a nyári gát védelmében bízva. De a nyári gát 2013 júniusában kevés volt. Írásomban szeretném bemutatni azokat a napokat, amik a felkészüléstől az árhullám levonulásáig tartottak. Tisztelettel adózva mindazon tűzoltóknak, rendőröknek, katonáknak és egyéb hivatásos szerveknek, civileknek, önkénteseknek, akik ott dolgoztak.