Vörösiszap, utcaparancsnoki tapasztalatok, kármentés és emberi sorsok

Absztrakt

Tizenhárom évvel ezelőtt, 2010 október 4-én következett be Magyarország egyik legnagyobb ipari katasztrófája. A Magyar Alumínium Zrt. területén lévő X. számú vörösiszap-tároló kazetta gátja átszakadt, és a Torna patakon keresztül lezúduló vörösiszap elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit, valamint Somlójenő, Tüskevár és Apácatorna külső területeit. A tragédia miatt tíz ember meghalt és közel háromszáz ember szorult egészségügyi ellátásra. Többszáz ingatlan károsodott és a vörös színű iszaptenger belepte az utcákat, tereket. A károk felmérése kapcsán hamar egyértelmű vált, hogy mind a kiterjedés, mind a várható időtartam miatt a tragédia messze meghaladja majd a korábbi katasztrófa káreseményeink szintjét. A mentési, mentesítési operatív műveletek gyorsítása és a hatékonyság növelése érdekében a katasztrófavédelem az érintett településeken utcaparancsnoki rendszert alakított ki. Az utcaparancsnokok feladata volt a lakosság érdekeinek, igényeinek figyelembe vételével a mentésben részt vevő hivatásos, önkormányzati, önkéntes és közfoglalkoztatott állomány tevékenységének szervezése, koordinálása a kárhelyszínen.