Tervek és gyakorlatok szerepe a kritikus szervezetek ellenálló képességének fejlesztésében

Absztrakt

Napjainkban számtalan fenyegetettségnek vagyunk kitéve, akár az egyén szintjén vizsgálva, vagy infrastrukturális, de szervezeti szinten is. A kihívásokat nem elég túlélni. A bizonyítékon, tapasztalaton alapuló védelemmel összefüggő fejlesztések, intézkedések nagyban elősegítik a rugalmas alkalmazkodást a kritikus helyzetekben, de nem elég csak a reagálásra fókuszálni, a prevenció is hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon, mindezek a tervezés alapjait kell, hogy képezzék. A védelem akkor tud a legmagasabb szintekre jutni, ha nem csak az óvintézkedéseket helyezzük a középpontba, hanem párhuzamosan a szervezet ellenálló képességét is maximalizáljuk. A reziliencia fejlesztésben felértékelődik a kockázatértékelés szerepe. A megfelelően megalapozott kockázatelemzés rávilágít a szervezet, az infrastruktúra egyéni, személyre szabott kockázataira, melyek akár ágazatspecifikus kockázatok is lehetnek. A kockázatok kezelésére tervezett intézkedések visszaellenőrzésének leghatékonyabb formája a gyakorlat. A gyakorlat során feltárt hibák kiküszöbölésével, kijavításával a kritikus szervezetek és infrastruktúrák ellenálló képességét folyamatosan fejleszthetjük.