Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap

Ézs 2,1–5 Cruz de Ferro

Abstract

A vasárnap jellege

A hét igéje az Ef 5,8–9, amely a „világosság gyermekeit” állítja a középpontba. A textusunkban és a két lekcióban is, ha nem is szó szerint, de tartalmilag megjelenik ez a gondolat. A perikópánk konklúziószerű záró verse – „…járjunk az Úr világosságában!” (Ézs 2,6) – is erre rímel. Az evangéliumi szakasz (Mt 7,15–21) is a hamis próféták kapcsán a valódi gyümölcsökre és az Úr akaratának cselekvésére irányítja a figyelmünket, ez is összecseng a hét igéjének gondolatiságával. Az epistolai igében (Róm 8,12–17) is az „Isten gyermekei” gondolat jelenik meg, amely szintén egybevág az Efezusi levél soraival. Mindhárom igében megfogalmazódik, hogy az üdvösség kulcsa abban rejlik, hogy járjunk a világosság útján, és tetteink tükrözzék: Istenhez tartozunk. Az Agenda a Szentháromság ünnepe utáni 6–9. vasárnapoknak a karakterét így határozza meg: „Isten sötétségből világosságba hív”. A 8. vasárnap szkopusza: „Szeretet által Isten gyermekeivé!”

Textusunk a Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap igéi között is szerepelt a perikópa revíziója előtt.