Böjt 6. vasárnapja (Palmarum)

Mt 21,1–9 Jézus, aki visszalépett kettőt, hogy előnyben érezhessük magunkat

Abstract

A vasárnap jellege

Virágvasárnap ünnepe a nagyhét kezdete, amelyben mintegy szimfónia nyitányában megtalálható és felidézhető a nagy mű dallamtaktusa, előre hangoztatja a nagy egység kórusát. A vasárnap színében és tanításában eltér a böjti vasárnapok sorozatától, de mint minden böjti üzenetben, ebben is ott található emberlétünk hiányosságainak számadása és Krisztusra hagyatkozó imádságunk könyörgése. Az ősi epistola (Fil 2,5–11) is egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy virágvasárnap nem csupán a nagyhét első napja, hanem a véres nagypénteki áldozatnak és a győzedelmes húsvétnak is egybefoglalója, amely egyrészt az incarnatio és a megdicsőülés között megláttatja a váltságmű centrumát, a kereszthalált, másrészt pedig már most előre hirdeti a Megváltó nagypénteken – a kereszthalálban és eltemettetésben – mélypontját elérő megaláztatásának és – a poklokra szállásról kiinduló – már húsvétba mutató felmagasztaltatásának csodálatos egységét.