Újév utáni vasárnap

1Pt 4,12–19 Krisztusért szenvedni

Abstract

A vasárnapról

Az újév utáni vasárnap általában megelőzi a vízkereszt ünnepét, amely a karácsonyi ünnepkör lezárását jelenti, de néha ez a „kishúsvét” jellegű ünnep átveszi a záró funkciót (Lackner 2024, 707. o.). Az egyházi textíliák színe ekkor utoljára fehér (Isten színe), ami egyrészt a karácsonyi csodára (incarnatio Dei) emlékeztet, ugyanakkor a vasárnap tradicionális jellege, mottója „napjaim Isten kezében vannak” (Prőhle-agenda) hangsúlyozza az Isten vezetésének való alávetést és az abba vetett bizalmat. A vasárnap a téli szünet végén van – sok „világi” ünneplés után –, így, mint mindig, most is sok istentiszteleti alkalom után gyaníthatóan csak a gyülekezet legbelső magjához tartozók – illetve azok, akik nem jutottak el újév napján a templomba – vesznek részt ezen az úrvacsorás istentiszteleten. Alapigénk a reményteljes „évindító tervekben” gazdag újesztendő első napjai közé fonódik, s in medias res, a hívő élet legnehezebb, legtöbb kérdést felvető részét hozza elénk, jelesül a szenvedést.