Karácsony ünnepe

Tit 2,11–14 Átformáló kegyelem

Abstract

A textus az ünnep fényében

Mint általában az apostoli levelek, a Tituszhoz írt levél is valamilyen nehéz gyülekezeti szituáció megoldására tesz kísérletet. A levélből erre vonatkozóan az derül ki, hogy a krétai keresztény közösségnek mind külső, mind belső problémákkal szembe kell néznie. Az első fejezet, még ha idézetként is – gnósszoszi Epimenidésztől, aki egy Kr. e. VII. századi költő, próféta volt –, kimondottan sértően beszél a krétaiakról: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” (Tit 1,12). A levél szerzője a krétaiakkal kapcsolatban kialakult, közismert elítélő vélekedést összekapcsolja a gyülekezet belső válságával, nevezetesen azzal a tévtanítással, amely a gnoszticizmus egyik megjelenési formájaként a zsidó vallás elemeit vegyíti a kereszténységgel. (Körülmetélkedés, tisztasági előírások stb.) Az evangélium univerzalizmusa, nevezetesen annak lehetősége kerül veszélybe Krétán, hogy vallási, kulturális, származási körülményeitől függetlenül, kivétel nélkül minden ember megtalálhassa a maga saját, személyes kapcsolódási pontját az Isten által Jézus Krisztusban felkínált kegyelemmel (Tit 2,11).