Advent 4. vasárnapja

Ézs 52,7–10 Ünnepet teremtő jó hír

Abstract

De tempore

Sokféle módon strukturálják az adventi időszakot különféle hagyományok. Talán érdemes megemlíteni, hogy a mi liturgikai hagyományunkban az adventi vasárnapok jellegét, hangulatát az óegyházi perikópa evangéliumi szakaszai adják. Idén ezek a kötelező lekciók.

Az első vasárnapon Jézus bevonulása Jeruzsálembe – a Király alázatos érkezése –, majd a második eljöveteléről szóló ige Lukács evangéliumából. Ezekkel párhuzamosak a keresztelő Jánosról szól részek – a harmadik vasárnapon a börtönben elbizonytalanodó kérdése és ezen a mostani, negyedik vasárnapon határozott, bátor hitvallása. A Jézus első és második eljövetele közötti időszakban Isten népének a hite – Jánoséhoz hasonlóan – hol bizonytalankodó, hol pedig reménnyel és örömmel teli. Szokás bizonyos evangélikus gyülekezetekben az adventi vasárnapoknak ezt a jellegét színekkel is megmutatni – ezüst (az alázatos nemesfém), arany (amely a Király dicsőséges visszatérésére utal), lila (hiszen el-elcsüggedő hitünk miatt bűnbánatra szorulunk) és piros színnel (amely a hitvalló tanúk színe).

Advent negyedik vasárnapjának – és textusunknak – az üzenete az a hír, hogy Isten uralkodik, ebből következően hangulata a magabiztos öröm, a reményteljes várakozás és a hitvallásra, tanúskodásra hívás. Ezt fejezi ki az Agendában megfogalmazott cím is: Menjünk Eléje örvendezéssel!