Advent 1. vasárnapja

Jer 23,5–8 Jön a mi Urunk, aki hazahoz bennünket

Abstract

A vasárnap jellege

Az advent idén az egyházi év szokatlanul rövid befejezése után köszönt ránk. A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok sorában csak a 20. vasárnapig jutottunk el, így a „Járjunk megszentelt életben!” akkori témája után rögtön az ítélet, a reménység és az örök élet vasárnapjainak záró hármasa következik. Ezt az igen erős, felfelé mutató ívet folytatja a mai témánk: „Az Úr jön – méltóan fogadd!” (Jánossy 2008, 8. o.), az Agenda szerint: „Az új kezdet: megtérésre hívó szó!”, illetve a Liturgikus könyv szerint: „Készítsétek az Úr útját: térjetek meg!” Az advent lila, bűnbánati színe nemcsak a közerlmúltunk, az év áttekintésére és a változásra hívó figyelmeztetés, hanem örömteli várakozás is. Nem a történeti Jézusra és nem is csak Jézus második eljövetelére várunk (Koczor 2015, 433. o.), hanem Jézusnak a bennünk való folyamatos, a mindennapi megtérésünket igénylő megszületését várjuk, kérjük, és reménységeink szerint az istentiszteleten is megtapasztaljuk. Mert jön a mi Urunk, aki hazahoz bennünket: saját, valódi magunkba, azaz a benne való örök életbe.