„Ti adjatok nekik enni” Hogyan tud válaszolni az iskola a fiatalok valóságára?

Abstract

Az utóbbi években, de a Covid óta különösen is azt érezzük az iskolában, hogy a fiatalok valósága: mindaz, ahogyan jelen vannak, amit hoznak, ahogyan találkozunk velük, próbára tesz bennünket. Próbára tesznek mindenkit, aki az iskolát formálja, alakítja, aki a nevelési folyamatban velük találkozik és együtt él. Valami olyasfajta tapasztalás ez, mintha elvesztettük volna őket; mintha nem tudnák meghallani azt, amit az iskolával át szeretnénk adni. Egyre inkább az a benyomás keletkezik a nevelői közösségekben, hogy amit adni akarnak, az vagy nem kell, vagy a mai fiatal számára érdektelen – vagy legalábbis annak tűnik. A távolság egyre nő a fiatalok és az iskola között, és a távolsággal együtt az összes rendszerben résztvevő feszültsége is. Mintha az iskola a távolság és idegenség megélésének a helyévé vált volna ahelyett, hogy a találkozás és az együtt tanulás szentélye tudna lenni.