„Én vagyok az, Uram?”

Ez 34,16

Abstract

A tanítványok kérdezik ezt Jézustól, miután bejelentette: „egy közületek elárul engem”. És ők nem tiltakoznak. Nem mondják: én biztosan nem. Elfogadják, hogy Jézus jobban ismeri őket, mint ők saját magukat. Az ő szavára még azt is el tudják képzelni magukról, hogy egy gyenge pillanatukban hűtlenné válnak mesterükhöz. Nem akarják, de ezek szerint alakulhatnak úgy a körülmények. „Én vagyok az, Uram?” – kérdezik a tanítványok, és ezzel tanítanak minket is, hogy alázattal fogadjuk Jézus szavát, és hagyjuk, hogy az ige szembesítsen minket önmagunkkal. Ezzel a lelkülettel vehetjük kézbe Ezékiel próféciáját is, amely a jó pásztor uralkodásáról szól. Mivel Jézus nyilvánvalóan önmagára értelmezi ezt a képet, mi már az ő féltő szeretetét érezzük a próféta szavai mögött: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyöngét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” (Ez 34,16) Igen, tudjuk: ilyen a mi megváltó Urunk, a jó pásztor Jézus. Nem mond vele újat. De személyeset annál inkább. Főleg, ha feltesszük a kérdést: „Én vagyok az, Uram?