Szentháromság ünnepe után 14. vasárnap

1Móz 28,10–22 Isten kegyelme felülírja...

Abstract

A vasárnap jellege

Jánossy Lajos szerint Szentháromság ünnepe után a „10. vasárnaptól 23.-ig terjedő időszak üzenetét így fejezhetjük ki: az egyház fejlődése és isteni erőinek kibontakozása – megigazítás és megújítás, megvilágosítás és megszentelés az élet különböző megnyilatkozásaiban és vonatkozásaiban. Mindez harc, küzdelem és szenvedés között megy végbe a Krisztus-test tagjainak még az ó- és új ember tusakodását, összeütközéseit mutató életében.” (Jánossy 1944, 53. o.) A Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap igéiben mindez világosan megjelenik. Az evangélium (Lk 17,11–19) felhívja a figyelmünket arra, hogy „[a] megváltó kegyelemben részesülés Szentlélektől való gyümölcstermése a hálaadás”. Az epistolában (Gal 5,16–24) „az apostol az óember cselekedeteivel szemben azoknak a Szentlélekből való új életét rajzolja elénk, »akik Krisztuséi«, s akikkel együtt nekünk is ugyancsak van okunk a hálaadásra. (Zsolt 103,2!)” (Jánossy 1944, 53. o.) Az ószövetségi textus pedig Jákób történetén keresztül mutatja be, hogy Isten kegyelmének következménye a bizalom és a hála.