A lelkipásztori beszélgetés gyakorlata

Kompetenciahatáraink és lehetőségeink (a különböző életkorú hívek között)

Abstract

A lelkipásztori beszélgetés fogalma tágabb, mint a lelkigondozásé, de szűkebb annál, hogy a lelkipásztor összes beszélgetését ide soroljuk. A lelkipásztornak azok a beszélgetései tartoznak ide, amelyeket nem magánemberként, hanem kifejezetten lelkipásztori szerepében és minőségében folytat, és a másik fél is így tekint rá (ti. mint Isten emberére, lelki emberre). Ahhoz, hogy a lelkipásztori beszélgetés valóban pásztori legyen, szükséges, hogy a lelkipásztor számára ez ne csak egy külső szerep legyen, hanem belső, a Szentlélektől vezérelt indíttatásból forduljon oda embertársaihoz, miközben motivációját tisztán tartja. Vizsgálja meg önmagát, hogy ne férkőzzön a motivációjába nyereségvágy, a saját dicsőség keresése vagy az emberi elvárásoknak megfelelés vágya, esetleg saját kielégítetlen kapcsolati és/vagy szexuális igényeinek kiélése. Ezért is fontos, hogy a lelkipásztor a szolgálatát nem elszigetelten végzi, hanem a többi lelkipásztor közösségében, az esperes és az egész egyház felhatalmazásával és transzparens módon. A lelkipásztori beszélgetések során egyszerre kell teljesülnie két – első látásra talán egymással feszültségben lévő – kritériumnak.