Böjt 1. vasárnapja (Invocavit)

1Móz 3,1–13 Egyedül nem megy – és mással sem, csak Jézussal

Abstract

A vasárnap jellege

Invocavit vasárnapján (a böjti időszak első vasárnapján) az egyházi esztendő legkorábban kialakult ünnepei sorát kezdjük meg. Az egyház számára mindig is húsvét, Krisztus feltámadásának ünnepe a leghangsúlyosabb. Jelentőségét mutatja, hogy nemcsak a napján, hanem minden vasárnapon ezt hirdeti az egyház. Húsvét ünnepének kiemelkedő voltát az is jelzi, hogy nemcsak a napjának, hanem az oda vezető útnak is nagyon korán kialakult a liturgiája. A negyven napos nagyböjt hamvazószerdától nagyszombatig arra hívja az egyház tagjait, hogy valódi mélységében értsék meg, mi vezetett Jézus kereszthalálához. Éppen ezért teljesen logikus, hogy ebben az időszakban kiemelt jelentősége van a törvény hirdetésének, a bűnbánatnak, az aszkézisnek (testi böjt), hogy az Isten törvénye által megítélt emberben tudatosuljon helyzete – bűnös és elveszett volta. Mindennek velejárója, hogy az ember magába száll, meglátja bűneit, kudarcait, elesettségét, erőtlenségét és tehetetlenségét Isten törvénye előtt. Ez sötét és nyomorúságos megtapasztalás a számára.