Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap

2Pt 1,16–21 Őt hallgassátok!

Abstract

A vízkereszt ünnepe utáni időszak vasárnapjainak száma, mint tudjuk, húsvét ünnepétől függően változik. Az idei évben ebből a vasárnapból szám szerint az ötödik az utolsó, amelynek fehér terítője is Krisztus dicsőségének ragyogását erősíti bennünk, amire a vasárnap bevezető igéje is utal: „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük az ő dicsőségének ragyogását.” (2Kor 4,6) Ezek a vasárnapok kibontják az ünnepnek, az egész időszaknak összetett teológiai mondanivalóját, Krisztus megdicsőülését állítva középpontba (Hafenscher 2010). Az ünnepek kialakulásának idején ez az időszak jelentette az egyházi esztendő végét, így talán jobban érthető a vasárnapokat jellemző eszkatológiai fokozódás. Mindegyik vasárnap Krisztus dicsőségét és hatalmát prédikálja, egyre tágulóbb horizontban, egészen konkrét vonatkozásokban mutatva meg nekünk az értünk testben megjelent Megváltó isteni dicsőségét, a hit szemének látására (Jánossy 2008, 18. o.).