Kedves Olvasó!

Szőke-Milinte Enikő dolgozatában a 127. zsoltár alapján négy kulcsfogalom – örökség, jutalom, ajándék, gyümölcs – köré rendezve mutatja be a gyermekről való teológiai és pedagógiai gondolkodást. Megállapítja, hogy a keresztség által megszerzett gyermekség a katolikus nevelésben nem egyszerűen egy átmeneti életállapot, hanem emberi mivoltunk lényege: az Atyához képest mindannyian gyermekek, Isten gyermekei vagyunk, ezért a nevelés nem fejeződik be a felnőtté válással, hanem életünk végéig tartó folyamat.

Hogy látják a református oktatást meghatározó kerettantervek a gyermeket, s hogyan lehet igazán kapcsolódni a gyermekek világához? Mik a református intézményes gyermekvédelem sajátos hangsúlyai, mit lehet tenni a látóterünkbe került gyermekek egészséges testi-lelki fejlődésének segítéséért? ilyen és hasonló kérdésekre keres választ Thoma László Róbert. Munkájában kiemeli: A református gyermekkép sajátosságait meghatározzák a hitvallások teológiai jellegzetességei. Az oktatási intézményekben és a gyülekezeti közösségekben is szükség lenne arra, hogy a mai gyermekek identitásalkotó narratíváihoz kapcsolódva tudjuk átadni az evangéliumot.

„Egészen ember, egészen gyerek” – A gyerekkép, mint a gyerekek védelmét meghatározó alap című dolgozatában Kodácsy-Simon Eszter rámutat arra, hogy a gyermekvédelemről való gondolkodás a gyerekkép átgondolásával kezdődik. Minden gyerek védelméhez hozzátartozik az istenkapcsolatuk védelme is. A gyerekek védelme kapcsán kinevetésüknél, megszégyenítésüknél vagy akár bálványozásuknál látszólag sokkal súlyosabb kérdésekről szokott szó esni. Valójában azonban kevés választja el az említett bántalmazásokat attól, hogy a gyereket eszköznek tekintjük a felnőttek terveinek és elképzeléseinek kiszolgálásában.

Az igehirdetési előkészítők böjt 5. vasárnapjától húsvét 2. napjáig segítik az igehirdető készülését.

Örömteli olvasást kíván

a szerkesztő