Igehirdetés Lehoczky Endre (1948–2024) temetésén - 2Kor 4,7.10–12

Absztrakt

Gyászoló Gyülekezet! Kedves Testvérek!

Kezdő acsai lelkészként néhány hete voltam még csak ott, amikor bejött a parókiára egy számomra ismeretlen férfi, kezet nyújtott, és azt mondta: „Lehoczky Endre vagyok, galgagutai lelkész, tudsz-e sakkozni?” Rögtön ezt kérdezte. „Örülök, hogy megismerlek, tudok sakkozni, üljünk le” – válaszoltam. Leültünk, s aztán sok-sok hónapon, sok-sok éven keresztül gyakran járt hozzám, és sakkoztunk. Persze ez a sakkozás általában úgy végződött, hogy nagyon sokat beszélgettünk. Egyházról, hitbeli dolgokról, gyülekezetről, mindenről, ami csak a szívünkön volt. Szívesen beszélt a saját munkájáról, gyülekezetéről. A sakkparti közben megbeszéltük azt, hogy tulajdonképpen mi miért is vagyunk lelkészek, s mit csinálunk mi mint lelkészek egész életünkben, mi is életünk célja.