Rágószervi funkciózavarok (CMD) therapiája

Absztrakt

A szerzők több évtizede foglalkoznak a rágószerv megbetegedéseivel, és több mint 2000 eset kapcsán nyert tapasztalataikat,
ill. összegzett megállapításaikat teszik közzé. A Fogorvosi Szle 2011. évi 3. számában a funkciózavarok (CMD:
cranio-mandibularis dysfunctio) diagnosztikáját foglalták össze. Jelen dolgozatban a diagnosztikai algoritmus logikáját
követve, a rágószervi funkciózavarok gyógyítását tárgyalják, a gyakorló fogorvos számára. Hangsúlyozzák, hogy kór-
ismézés nélkül nem szabad kezelést, különösen irreversibilis beavatkozást végezni. Gyakran a kórokokat csak tünetmentesítő
kezelés után lehet kideríteni vagy pontosítani.
A rágószerv funkcionális állapotától függő általános kezelési elvek összesítését követően részletezik a systemás funkciótherapiát:
tüneti és gyógyszeres kezelést, fiziotherapiát, occlusiós síntherapiát, az ezt követő definitív ellátást (becsiszolás,
prothetikai rehabilitáció, fogszabályozás és sebészi beavatkozás). A gyakorlatban (és irodalomban) sokszor
nem megfelelően értelmezett és alkalmazott occlusiós eszközöket (sínek) az indicatiók szerint rendszerezik. Ismertetik
az egyes orthodontiai anomáliák rágószervi vonatkozásait: egyrészt amikor a fogszabályozó kezelésre érkező páciensnek
latens vagy manifest rágószervi funkciózavara van, másrészt amikor a fogszabályozó-kezelés kapcsán jelentkezik
funkciózavar. A definitív kezelési alapelvek között kiemelik a prothetikai rehabilitáció gnathologiai szempontjait. Felhívják
a figyelmet a rágószervi funkciózavarban (CMD) szenvedő páciensek gondozására.