Kiegészítések a magyarországi adventív flórához: az Erigeron bonariensis L. és az E. sumatrensis Retz. (Asteraceae) Magyarországon

  • Wirth Tamás Pécsi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.
  • Csiky János Pécsi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.
Kulcsszavak: Erigeron, határozókulcs, idegenhonos növények, neofitonok, urbán flóra

Absztrakt

Pécs közigazgatási területének szisztematikus flóratérképezése és egyéb dunántúli települések növényzetének vizsgálata során a hazai flórára új Erigeron bonariensis L. és az E. sumatrensis Retz. néhány állományára bukkantunk. A szerzők a két faj morfológiai jellemzői mellett az egyes fajok cönológiai jellemzőiről, a behurcolódásuk lehetséges módjairól nyújtanak információt, valamint a hazai Conyza canadensis L.-vel való könnyű összetéveszthetőség miatt új hazai Erigeron határozókulcsot adnak:

1a A nyelves virágok lemeze látható, ≥ 2 mm. A nyelves virágok száma általában jóval kevesebb a csöves virágokénál ………………………………2

1b A nyelves virágok lemeze nem látható v. hiányzik, ha megvan akkor ≤ 1 mm................................................................................................................3

2a A nyelves virágok lemeze fejlett, legalább 2× hosszabb a fészekpikkelyeknél, 6–8 mm hosszú, fehér v. halványkék. Az összetett virágzat sátorszerű. A fészek 12–20 mm Ø. A tő- és alsó szárlevél ált. tojásdad, ritkásan fogas, a felső szárlevél lándzsás, ép szélű. A levél ritkásan rányomott szőrű. A tőlevélrózsa virágzásra elszárad. [Stenactis annua (L.) Less.]                                                          Erigeron annuus L.

2b A nyelves virágok lemeze felálló, nem sugárzó, kissé hosszabb a csöves virágoknál, 2–4 mm hosszú, lilás színű. Az összetett virágzat fürtös buga. A fészek 5–15 mm Ø. A tőlevél keskeny-elliptikus, ovális, ép szélű v. távol aprón fogas. A szárlevél lándzsás. A szár és a levelek sűrű göndör szőrösek. A tőlevélrózsa virágzáskor még  megvan.     E. acris L.

3a A levél színi oldala kopasz (v. legfeljebb a főér mentén ritkásan szőrös), a levélszél pillásan szőrös. Az összetett virágzat széles hengeres (v. ± rombusz) alakú. A fészek 2–4 mm Ø. A fészekpikkelyek majdnem kopaszak v. ritkásan szőrösek. A nyelves virágok lemeze megvan, felálló, 0.5–1 mm hosszú, fehér. A bóbita barnás színű. [Conyza canadensis (L.) Cronquist]                                              E. canadensis L.

3b A levél színi oldala sűrűn aprón szőrös, a levélszél nem v. rövid szőröktől pillás. Az összetett virágzat rombusz alakú v. a felső részén a legszélesebb. A fészek (4–)5–7(–8) mm Ø. A fészekpikkelyek sűrűn szőrösek A nyelves virágok lemeze hiányzik v. nem látszik...................................................................................................... 4

4a A levél keskeny, legfeljebb 5 mm széles, a legfelsők szálasak. Az összetett virágzat fordított háromszög alakú, az oldalsó virágzati ágak a fő virágzati tengelyt túlnövik. A fészek (4–)5–8 mm Ø. A fészekpikkelyek csúcsa lilás színű. A nyelves virágok lemeze hiányzik. A bóbita fehéres. [Conyza bonariensis (L.) Cronquist]                                E. bonariensis L.

4b A levelek szélesebbek, 3–20 mm szélesek, sosem szálasak. Az összetett virágzat rombusz alakú, az oldalsó virágzati ágak sosem növik túl a fő virágzati tengelyt. A fészek (4–)5–7 mm Ø. A fészekpikkelyek csúcsa zöld. A nyelves virágok lemeze nagyon rövid, ≤ 0.5 mm hosszú, nem látható (nem éri el a fészekpikkelyek csúcsát). A bóbita barnás. [Conyza sumatrensis (Retz.) E. Walker]                  E. sumatrensis Retz.

A fajok lehetséges behurcolása az ültetett dísznövények földlabdájával, az ezeket a növényeket szállító járművekhez tapadva, illetve a helyszíneken megforduló nagyszámú turista és megnövekedett gépjárműforgalom révén történhetett. Mindkét újonnan megtalált faj jellemzően településeken vagy azok környékén, általában száraz, pionír jellegű élőhelyeken (virágágyak és cserepek, útszegélyek, szőlőültetvények) került elő. A két faj közül az E. bonariensis eddig megtalált hazai lelőhelyein alkalmi megtelepedő fajnak bizonyult, míg az E. sumatrensis meghonosodottnak tekinthető, főleg a Villányi-hegység szőlőültetvényeiben. A szerzők szerint e fajok további megtelepedése és terjedése hazánkban a klímaváltozás és az emberi tevékenységek miatt igen valószínű.

 

Hivatkozások

Anastasiu, P., Memedemin, D. 2012: Conyza sumatrensis: a new alien plant in Romania. Botanica Serbica 36(1): 37–40.

Balogh L., Dancza I., Király G. 2004: A magyarországi neofitonok időszerű jegyzéke, és besorolásuk inváziós szempontból. In: Mihály B., Botta-Dukát Z. (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon: Özönnövények. A KvVM Természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 9. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 61–92.

Balogh L., Mesterházy A. 2017: Két új adventív faj előfordulása Magyarországon a buzérfélék (Rubiaceae) családjából. Kitaibelia 22(2): 286–296. https://doi.org/10.17542/kit.22.286

Bartha D., Király G., Schmidt D., Tiborcz V., Barina Z., Csiky J., Jakab G., Lesku B., Schmotzer A., Vidéki R., Vojtkó A., Zólyomi Sz. (eds.) 2015: Distribution atlas of vascular plants of Hungary. University of West Hungary Press, Sopron, 329 pp.

Bátori Z., Erdős L., Somlyay L. 2012: Euphorbia prostrata (Euphorbiaceae), a new alien in the Carpathian Basin. Acta Botanica Hungarica 54(3–4): 235–243. https://doi.org/10.1556/ABot.54.2012.3-4.2

Čarni A., Mucina L. 1998: Vegetation of trampled soil dominated by C4 plants in Europe. Journal of Vegetation Science 9: 45–56.

Csiky J., Baráth K., Csikyné Radnai É., Deme J., Wirth T., Zurdo A. J., Kovács D. 2018: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához VIII. Kitaibelia 23(2): 238–261. https://doi.org/10.17542/kit.23.238

Cronquist A. 1976: Conyza Less. In: Tutin, T. G. et al. (eds): Flora Europaea 4. Cambridge University Press, Cambridge, p. 120.

Fekete R., Mesterházy A., Valkó O., Molnár V. A. 2018: A hitchhiker from the beach: the spread of the maritime halophyte Cochlearia danica along salted continental roads. Preslia 90(1): 23–37. https://doi.org/10.23855/preslia.2018.023

Funk V. A., Susanna A., Stuessy T. F., Bayer R. J. (eds.) 2009: Systematics, Evolution, and Biogeography of Compositae. International Association for Plant Taxonomy, Institute of Botany, University of Vienna, Vienna, 1001 pp.

Greuter W. (2006-2018): Compositae (pro parte majore). In: Greuter W., von Raab-Straube E. (eds.): Compositae. Euro+Med Plantbase – the information resource for Euro-Mediterranean plant diversity. http://ww2.bgbm.org/EuroPlusMed/ (accessed 20/06/2019)

Hoste I., Verloove F., Nagels C., Andriessen L., Lambinon J. 2009: De adventievenflora van in België ingevoerde mediterrane containerplanten. Dumortiera 97: 1–16.

Király G. (ed.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. ANP Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp.

Király G. 2016: An invader at the edge of the world: Sporobolus neglectus (Poaceae) discovered at a remote locality in Hungary. Studia botanica hungarica 47(2): 335–344. https://doi.org/10.17110/StudBot.2016.47.2.335

Király G., Hohla M. 2015: New stage of the invasion: Sporobolus vaginiflorus (Poaceae) reached Hungary. Studia botanica hungarica 46(2): 149–155. https://doi.org/10.17110/StudBot.2015.46.2.149

Király G., Király A. 2018: Adatok és kiegészítések a magyar flóra ismeretéhez III. Botanikai Közlemények 105(1): 27–96. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2018.105.1.27

Korda M. 2013: Újabb adat a magyar adventívflóra ismeretéhez: az Allium paradoxum (M. Bieb.) G. Don 1827 Magyarországon. Kitaibelia 18(1–2): 31–34.

Korda M. 2014: Újabb adat a magyar adventív flóra ismeretéhez: az Acer opalus Mill. subsp. obtusatum (Waldst. et Kit. ex Willd.) Gams 1925 Magyarországon. Kitaibelia 19(2): 229–238.

Korda M., Kergyik É., Tóth A., Csiszár Á. 2018: Újabb adat a hazai adventív flóra ismeretéhez: a Lactuca tatarica (L.) C.A. Mey. 1831 Magyarországon. Kitaibelia 23(2): 170–178. https://doi.org/10.17542/kit.23.170

Lengyel A. 2013: Chenopodium pumilio R. Br. előfordulása Budán. Kitaibelia 18(1-2): 28–30.

Lengyel A., Wirth T. 2014: Két „régi-új” adventív pázsitfűfaj, a Rostraria cristata (L.) Tzvelev és a Cynosurus echinatus L. előfordulása Pécsett. Kitaibelia 19(1): 39–42.

Lososová Z., Tichý L., Divíšek J., Čeplová N., Danihelka J., Dřevojan P., Fajmon K., Kalníková V., Kalusová V., Novák P., Řehořek V., Wirth T., Chytrý M. 2018: Projecting potential future shifts in species composition of European urban plant communities. Diversity and Distributions 24(6): 765–775. https://doi.org/10.1111/ddi.12725

Milović M. 2004: Naturalised species from the genus Conyza Less. (Asteraceae) in Croatia. Acta Botanica Croatica 63(2): 147–170.

Molnár Cs., Juhász M. 2016: Az alacsony libatop (Chenopodium pumilio R.Br.) Zuglóban és új adatok Északkelet-Magyarország idegenhonos fajainak elterjedéséhez. Kitaibelia 21(2): 221–226. https://doi.org/10.17542/kit.21.221

Negrean G., Ciortan I. 2012: Conyza bonariensis, a new plant with invasive character in Romanian flora. Analele Universitatii din Craiova, seria Biologie, Horticultură, Tehnologia Prelucrării Produselor Agricole, Ingineria Mediului 17: 743–748.

Nikolić T. (ed.) 2015a: Conyza bonariensis (L.) Cronquist distribution in Croatia. Flora Croatica Database (http://hirc.botanic.hr/fcd). Faculty of Science, University of Zagreb (accessed: 2019/06/20)

Nikolić T. (ed.) 2015b: Conyza sumatrensis (Retz.) E. Walker distribution in Croatia. Flora Croatica Database (http://hirc.botanic.hr/fcd). Faculty of Science, University of Zagreb (accessed: 2019/06/20)

Palmer J. R. 1984: Conyza bonariensis (L.) Cronq. in Central London. BSBI News 37: 16.

Pál R. 2007: A Mecsek és Tolna-Baranyai Dombvidék szőlőültetvényeinek gyomvegetációja. Kanitzia 15: 77–244.

Pál R. W. 2011: Echinaria capitata (Seslerieae, Poaceae), a new grass species for the Hungarian flora. Acta Botanica Hungarica 53(1–2): 175–180. https://doi.org/10.1556/ABot.53.2011.1-2.17

Poldini L., Kaligarič M. 2000: Bidens pilosa and Conyza sumatrensis, two new naturalized species in the flora of Slovenia. Annales. Series historia naturalis 10: 77–80.

Reutelingsperger L. 2000: Conyza sumatrensis (Retz.) E. Walker: het begin van de opmars in Nederland? Gorteria 26: 224–226.

Riezing N. 2019: Újabb adventív vízinövény Magyarországon: Limnobium laevigatum (Hydrocharitaceae). Kitaibelia 24(1): 9–15. https://doi.org/10.17542/kit.24.9

Schmidt D. 2016: Euphorbia prostrata Aiton és Polycarpon tetraphyllum L. felbukkanása a Nyugat-Dunántúlon. Kitaibelia 21(1): 161. https://doi.org/10.17542/21.159

Schmidt D., Dítĕtová Z., Horváth A., Szűcs P. 2016: Coastal newcomer on motorways: the invasion of Plantago coronopus in Hungary. Studia botanica hungarica 47(2): 319–344. https://dx.doi.org/10.17110/StudBot.2016.47.2.319

Šída O. 2003: Conyza triloba, new to Europe, and Conyza bonariensis, new to the Czech Republic. Preslia 75: 249–254.

Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok - virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 845 pp.

Somlyay L. 2009: Occurrence of Chamaesyce glyptosperma, and a survey of the genus Chamaesyce (Euphorbiaceae) in Hungary. Annales historico-naturales Musei nationalis Hungarici 101: 23–32.

Soó R. 1970: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 614 pp.

Tamás J., Vida G., Csontos P. 2017: Contributions to the fern flora of Hungary with special attention to built walls. Botanikai Közlemények 104(2): 235–250. https://doi.org/10.17716/BotKolem.2017.104.2.235

Török P., Aradi E. 2017: A new potentially invasive grass, sand dropseed (Sporobolus cryptandrus) discovered in sandy areas of Hungary – A call for information on new localities. Bulletin of the Eurasian Dry Grassland Group 35: 24–25.

Verloove F. 2019: Erigeron. In: Manual of the Alien Plants of Belgium. Botanic Garden of Meise, Belgium. At http://alienplantsbelgium.be (accessed: 20/06/2019)

Verloove F., Boullet V. 2001: Conyza bonariensis en Conyza sumatrensis: recent ingeburgerd in België? Dumortiera 77: 2–8.

Vladimirov V. 2009: Erigeron sumatrensis (Asteraceae): a recently recognized alien species in the Bulgarian flora. Phytologia Balcanica 15(3): 361–365.

Vladimirov V., Matevski V., Bancheva S., Delcheva M., Kostadinovski M., Ćušterevska R. 2016: First report of Erigeron sumatrensis (Asteraceae) for the flora of the Republic of Macedonia. Flora Mediterrannea 26: 203–207. https://doi.org/10.7320/FlMedit26.203

Vrbničanin S., Karadžić B., Dajić-Stevanović Z. 2004: Adventive and invasive weed species in Serbia. Biosistematika 13(1): 1–12.

Wirth T. 2018: Kiegészítések az Euphorbia prostrata és az Euphorbia serpens hazai elterjedéséhez. Kitaibelia 23(2): 267–269. https://doi.org/10.17542/kit.22.262

Wolf M., Király G. 2014: Euphorbia serpens (Euphorbiaceae), a new alien species in Hungary. Acta Botanica Hungarica 56(1–2): 243–250. https://doi.org/10.1556/ABot.56.2014.1-2.16

Wurzell B. 1988: Conyza sumatrensis (Retz.) E. Walker established in England. Watsonia 17: 145–148.

Megjelent
2020-05-22
Hogyan kell idézni
WirthT., & CsikyJ. (2020). Kiegészítések a magyarországi adventív flórához: az Erigeron bonariensis L. és az E. sumatrensis Retz. (Asteraceae) Magyarországon. Botanikai Közlemények, 107(1), 33-43. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2020.107.1.33
Rovat
Eredeti közlemények