Botanikai Közlemények

A magyar tölgy (Quercus conferta Kit.) infraspecifikus taxonjai II. A taxonok kritikai értékelése

Dénes Bartha — 2023-12-10

Legutóbbi vizsgálataim során a magyar tölgy helyes tudományos nevének tisztázá- sa után a szakirodalom alapján az infraspecifikus változatosságot vizsgálva 21 nomenklatúrai típust sikerült összegyűjtenem. Ezek egy része hibrid taxonokra vonatkozik, melyeket egy későbbi publikáció fog részletezni. Jelen munkában a faj alatti változatosságot leíró infraspecifikus taxonokból a protológusok és a terepi kutatások alapján 11 taxonómiai típust lehetett elfogadottá tenni. Mivel ezek a típusok nem elkülönült populációkban vagy önálló elterjedési területtel fordulnak elő, ezért forma rangon kerülnek tárgyalásra. A lombhullató tölgyek jelentős heterofilliája miatt a herbáriumi lapok csak nagyfokú körültekintéssel értékelhetők, szükséges lenne a jövőben ezeket egységes szempontok figyelembevételével gyűjteni. A taxonómiai bélyegek tanulmányozása szempontjából az idősebb egyedek rendes fényhajtásainak halmozott levelei alatt található két levél a legalkalmasabb.

Adatok a Duna–Tisza köze flórájának ismeretéhez

Kristóf Süveges — 2023-12-11

Jelen dolgozatban a Duna–Tisza közén a közelmúltban megfigyelt florisztikai adataimat adom közre. Összesen 117 edényes növényfaj előfordulásait mutatom be, melyek közül 27 vé dett, 3 fokozottan védett faj. Mivel a Duna–Tisza köze tájképileg meglehetősen változatos régió, ezért adataim is igen sokféle élőhelyről származnak: zavart és természetes száraz-, mezofil- és üde gye pek, erdőszegélyek, különböző gyomtársulások. Emellett jelentős számú adatot közlök többféle másod lagos élőhelyekről is: telepített erdők, temetők, épületek, vasút menti élőhelyek, rézsűk, mezsgyék, kiszáradt csatornamedrek, vízzel telt csatornák, illetve urbán környezetben található ruderális élőhelyek. Adataim összesen kilenc kistáj területét érintik, melyek közül a legfontosabbak a Bácskai löszös síkság, a Bugaci-homokhát, a Dorozsma–Majsai-homokhát, a Kiskunsági-homokhát és a Kiskunsági löszös hát. Védett növények közül érdemes kiemelni a következő fajok újabb előfordulási adatait: Apium repens, Epipactis bugacensis, E. atrorubens, Ophrys sphegodes, Muscari botryoides, Ranunculus illyricus, Vicia biennis. Növényföldrajzi szempontból legjelentősebb a Galium tenuissimum, G. parisiense, Spiranthes spiralis és Bifora radians egy-egy új adata a Kiskunságban, illetve az Ornithogalum refractum jellemző előfordulása a Praematricum területén. Másodlagos élőhelyről öt páfrányfaj jelenlétét mutatom be, melyek közül egynek (Asplenium ceterach) nem volt korábbi adata az Alföldről. Közlöm néhány idegenhonos faj újabb lokalitását is; ezek egy részének országos szinten is alig ismert néhány előfordulása vagy irodalmi adata (Echium plantagineum, Persicaria orientalis, Periploca graeca), illetve jónéhányuk a Duna–Tisza köze szempontjából számít kevéssé ismertnek (pl. Lepidium densiflorum, L. virginicum, Geranium purpureum, Taeniatherum caput-medusae, Humulus scandens). A közlemény számos olyan faj előfordulását is tárgyalja, melyeknek az adott térségből vagy kistájból nem volt korábbi adatuk, vagy csak archív adataik ismertek, esetleg adathiányosak (Alcea biennis, Arabis glabra, Arctium minus, Chenopodium botrys, Ch. murale, Herniaria incana, Melilotus dentatus, Potentilla inclinata, Reseda luteola, Vicia pannonica subsp. striata, Vulpia myuros stb.). Ezek mellett né hány hínárfaj új adatát is közlöm a Duna–Tisza közéről (pl.: Najas marina, Lemna gibba, Wolffia arrhiza).

Összefüggések a termés és a mag méret és számosság mutatói között az egyéves, lágy szárú lián süntöknél (Echinocystis lobata)

Anikó Böszörményi — 2023-12-11

Az Észak-Amerikában őshonos egyéves, lágy szárú lián süntök (Echinocystis lobata (Michx.) Torr. et Gray) Magyarországon átalakító (transzformer) inváziós növény, amely főként a vízpartokon terjed. Terméseiben általában 4 mag van, ám előfordulnak 1, 2, 3, 5 és 6 magvú termések is. A termés hossza, a termésenkénti ép magok száma és átlagos tömege, valamint az abortált magok termésenkénti száma közötti összefüggéseket vizsgáltam 834 süntök termésen, amit az Alsó-Tisza hullámterén gyűjtöttem. A termések átlagos hossza 43,5±6,6 mm, átlagos magszáma 3,54±1,06 volt. A vizsgált termések fele (51,6%) 4 ép magot tartalmazott, jelentős volt még a 3 magvú termések száma (20,9%), ugyanakkor kevés 1, 2 és 5 magvú termés is akadt (rendre 6%, 10,3%, ill. 9,2%). A termések 80,8%-ában nem találtam abortált magot, míg 13,8%-ában egy, 3,7%- ában kettő, 1,7%-ában pedig három abortált mag volt. Pozitív korreláció mutatkozott a termés hossza, valamint a termésenkénti ép magok száma és átlagos tömege között, míg negatív korreláció jelentkezett a terméshossz és az abortált magok száma között. Nem volt kimutatható csereviszony (trade-off ) a magok száma és a magok tömege között termésenként, sőt, e két változó épp ellenkező, pozitív korrelációt mutatott. Eredményeim alapján úgy tűnik, hogy a süntöknél a termés mérete és a benne érett magok száma és tömege egyaránt növekszik a termésképzés körülményeinek javulásával. Ez a sajátság, valamint az abortált magok alacsony gyakorisága szerepet játszhat a faj invázióját támogató hatékony diszperzióban.

The distribution of the tree of heaven (Ailanthus altissima (Mill.) Swingle) in the settlements and forests of Southern Börzsöny, Hungary

Tamás Vig — 2023-12-11

Munkánkban az idegenhonos, inváziós mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) elterjedését térképeztük fel és jellemeztük a Dél-Börzsöny mintegy 2100 hektáros területén, a települési és erdei úthálózat mentén. A felmérést alapvetően a tömegesség, az elhelyezkedés, települések esetében a gondozott-gondozatlan jelleg, erdőt illetően a nyílt-zárt állomány viszonyainak függvényében végeztük. A bálványfa egyedeit vagy összefüggőbb állományait kézi GPS segítségével rögzítettük. Új pont akkor került letételre, ha a két egyed vagy állomány közötti távolság meghaladta a 10 métert. A településeken (Zebegény és Nagymaros) összesen 482 előfordulási pontot rögzítettünk. Megállapítottuk, hogy a bálványfa elsősorban a gondozatlan zöldterületeken (38%) és a gondozatlan kertekben (21%) jelenik meg leggyakrabban, illetve jelentős előfordulást rögzítettünk a vasút menti területeken is (18%). A két település közti erdőben folytatott felmérésünk során 193 előfordulási pontot rögzítettünk. Eredményeink szerint a faj elsősorban a rendszeresen használt erdészeti utak mentén jelenik meg (42%), valamint a legtöbbször felnyílt állományokban (mesterséges lékekben) fordul elő (69%). Vizsgálatunk rámutat arra is, hogy az erdészeti üzemtervi adatok számottevően kevesebb erdőrészletben jeleznek előfordulást (23 db), mint az általunk végzett (56 db), illetve korábban lezajlott erdőtérképezések felmérései (60 db). Eredményeink alapján az antropogén hatások meghatározóak a faj terjedésében. A jövőben exponenciális terjedése várható, így ennek megelőzése érdekében mielőbbi kezelések végrehajtását javasoljuk, a magtermő egyedek gócpontjainak azonnali felszámolásával. Sarkalatos továbbá a társadalmi megítélés és tudás kérdésköre is, mivel a társadalom nagy része általánosságban csekély ismerettel rendelkezik mind a bálványfáról, mind az inváziós növényfajok jelentette veszélyekről. Az ismeretterjesztés ennek következtében potenciális útja lehet a megelőzésnek.

Néprajzi gyűjtések jelentősége a hagyományos növény- és tájismeret kutatásában Orosházán és környékén

István Lajos Szabó — 2023-12-11

Az orosházi és hódmezővásárhelyi puszta és tanyavilág hagyományos paraszti életét megörökítő néprajzi gyűjtések gyakran több-kevesebb mértékben kiterjedtek a népi növény- és tájismeretre – még akkor is, ha céljukat tekintve eredetileg nem arra irányultak. Feltételeztük, hogy e gyűjtések alkalmazott növénytani, természetföldrajzi szempontú feldolgozásra alkalmasak. Jóllehet, e felmérések gyakran csak botanikai szavakat, szócsoportokat (legkevésbé szakkifejezéseket) tartalmaznak ábrák, részletes leírások, jellemzések nélkül, de a növényismerethez fűződő népi műveltségről így is sok minden kiolvasható belőlük. A jelen szakirodalmi feldolgozás utal az etnobotanika hazai történetére, az ökológia természet- és társadalomtudományi kötődésére, valamint azokra a tájegységi, vegetációs és népességtörténeti változásokra, amelyek az 1950–70-es évek népismereti kutatásainak vizsgált helyszínére hatottak. A tanulmányok ismeretanyagát növényfajok, fajták és változatok, növényállományok, növény-, táj- és talajhasználat, növényi eredetű termékek, eszközök, gazdasági munkavégzés, eljárások, helyek, elnevezések, szokások szerint csoportosítva, botanikai, ökológiai szempontok szerint elemeztük, és saját adatokkal egészítettük ki. Ez a felmérés 130 idézett publikáción és számos más hivatkozott munkán alapul. Az így létrejött kiterjedt, elektronikus mellékletként elérhető adatbázis 49 néprajzi és helytörténeti műből összegyűjtött 438 tételt tartalmaz botanikailag megfelelő felépítésben és tartalommal. Az idézett kutatók alapos néprajzi interjúinak és leíró kutatási módszereinek eredménye a viszonylag gazdag természetismereti tudásanyag, amit elektronikus adatbázisban csatoltunk. Számunkra jól érzékelhetők bennük a megismerés korlátai, de mégis hiánypótlók és értékesek a magyar népi növényismeret feltárása és megőrzése tekintetében. A feldolgozott tanulmányok növénytani adatai híven tükrözik a korszak mindennapos gyakorlatát és – esetenként évszázados múltból táplálkozó – élő hagyományát. A gazdasági és természeti környezeti adottságokra utalt, alkalmazkodó családi gazdálkodásnak tulajdonítható sajátosságok érvényesülése, majd lecsengése tapasztalható egészen a lakosságnak a XX. század végére bekövetkezett gyökeres gazdálkodási és életformaváltásáig.

Növénytani szakülések

Eszter S.-Falusi — 2023-12-11