Botanikai Közlemények

A kettős magyar növénynevekről és azok megváltoztatásáról

János Podani — k, 23 jún 2026 11:44:27 +0000

A növényfajok magyar elnevezésével kapcsolatban számos tisztázatlan kérdés merül fel, mint például a latinnal analóg kettős nevek bevezetése. Ezzel összefüggésben az is lényeges, hogy egy faj neve módosuljon-e a magyarban is, ha a genuszba sorolás megváltozik. A kettős magyar nevek létjogosultsága igen sok esetben vitathatatlan, de semmiképpen sem szükséges azokat erőltetni. A „kettősnevesítés” a monotipikus genuszok esetében felesleges túlbonyolítás, míg az egyszavas magyar nevek eleve ellenállóbbak a genusz-szintű osztályozás megváltoztatásával szemben. Az osztályozás módosulásának alapesetei a nemzetségek egybeolvadása, hasadása, a genusz-váltás, valamint annak visszarendeződése. Általában egyik esetben sem tűnik indokoltnak, hogy mindezt a magyar nevek is kövessék. A nyelvi stabilitás és a hagyományok megtartása többnyire a változatlanság mellett szól. A tudományos nómenklatúra módosításainak szolgai követése pedig csak tovább növelné a már úgyis nehezen kezelhető zűrzavart. Mindezt a cikk számos példával illusztrálja. Úgy tűnik, időszerű lenne egy magyar növénynév-kódex kidolgozása, a sok jó szándékú javaslat szintetizálásával.

Adatok a Tiszántúl (Crisicum) flórájához

Kristóf Süveges — k, 23 jún 2026 11:47:21 +0000

Ebben a közleményben a Crisicum flórajárás területéről mutatok be florisztikai megfigyeléseket. 25 kistáj területéről összesen 270 előfordulási adatot teszek közzé, amelyek 88 taxonhoz tartoznak. A bemutatott fajok között szerepelnek védett fajok (pl. Bassia sedoides, Elatine hungarica, Heliotropium supinum, Inula germanica, Linaria biebersteinii), adathiányos fajok (pl. Arctium minus, Barbarea stricta, Ranunculus baudotii, Ranunculus peltatus, Rumex maritimus), ritkább hínarak (Najas minor, Potamogeton berchtoldii, Potamogeton pusillus, Zannichellia palustris), terjedési tendenciát mutató őshonos vagy archeofiton egyévesek (pl. Filago vulgaris, Papaver hybridum, Xeranthemum cylindraceum), növényföldrajzi vonatkozásban érdekes növények (pl. Bupleurum affine, Corispermum nitidum, Cyperus flavescens, Cyperus pannonicus, Scutellaria altissima), idegenhonos taxonok (pl. Galium humifusum, Helminthia echioides, Lepidium virginicum) és páfrányfajok is (pl. Asplenium adiantum-nigrum, Gymnocarpium robertianum). Számos előfordulási adatot teszek közzé nagyobb tiszántúli csatornákból és közvetlen környezetükből (Keleti-, Nyugati- és Nagykunsági-főcsatornák). Ismertetek gyepekből, mezsgyékről, különböző vizes élőhelyekről, telepített nyárasokból, zavart gyomtársulásokból, vasút mellől, illetve más antropogén környezetből származó észleléseket, továbbá helyreigazítok egy korábban hibásan közölt florisztikai megfigyelést is.

A Szatmár-Beregi-síkság tölgy-kőris-szil ligetei (Carici brizoidi-Ulmetum) és gyertyános-tölgyesei (Veronico montanae-Carpinetum)

Balázs Kevey — k, 23 jún 2026 11:48:51 +0000

Jelen tanulmány a Szatmár-Beregi-síkság m agyarországi része tölgy-kőris-szil ligeteinek és gyertyános-tölgyeseinek társulási viszonyait mutatja be főleg századunk első évtizedében rögzített 50–50 cönológiai felvétel alapján. Ártéri, mérsékelten talajvíz által befolyásolt, azonális asszociációkkal állunk szemben. Különösen a Fagetalia elemek gyakorisága jellemző: Aegopodium podagraria, Anemone nemorosa, Anemone ranunculoides, Asarum europaeum, Corydalis cava, Gagea lutea, Gagea spathacea, Galanthus nivalis, Galeobdolon luteum, Stellaria holostea, Isopyrum thalictroides, Milium effusum, Paris quadrifolia, Polygonatum multiflorum, Pulmonaria officinalis, Scilla kladnii, Stachys sylvatica, Veronica montana, Vinca minor stb. Figyelemre méltó még az Alnion incanae s. l. és a Quercetea pubescentis-petraeae s. l. fajok számottevő részesedése is. A két erdőtársulás összetételében nem válik el élesen, amit átmeneti állományok is jeleznek. A gyertyános-tölgyesekben a Fagetalia, a tölgy-kőris-szil ligeterdőkben az Alnion incanae s. l. fajok relatív részesedése felülmúlja a másik erdőtársulásban tapasztalt értéket, különösen csoporttömegre vonatkoztatva. A két erdőtársulás fajkészlete hasonló: a sokváltozós elemzésekben részben keverednek a felvételek egymással. Csekély a differenciális fajok száma is (a tölgy-kőris-szil ligeteknél 10, a gyertyános-tölgyeseknél pedig 5). A felvételek 20 védett fajt regisztráltak, többnyire I–II-es konstanciával, a 9 tájidegen faj pedig sporadikus előfordulású és kis borítású, így az állományok jó természetességi állapotúnak mondhatók. Természetvédelmi értéküket növeli, hogy a hasonló sík vidéki erdők mára megfogyatkoztak. A vizsgált tölgy-kőris-szil ligetek (Carici brizoidi-Ulmetum) és a gyertyános-tölgyesek (Veronico montanae-Carpinetum) fajkészletük sokváltozós statisztikai összehasonlítása alapján élesen elkülönülnek a Szigetköz hasonló erdőtársulásaitól (Pimpinello majoris-Ulmetum, Scillo vindobonensi-Carpinetum) és viszonylag közelebbi rokonságot mutatnak a Dráva-sík és a Rába-völgye azonos erdőtársulásaival (Carici brizoidi-Ulmetum, Veronico montanae-Carpinetum).

A Nyírség nyílt homoki tölgyesei

Balázs Kevey, László Papp , Attila Borhidi — k, 23 jún 2026 11:52:47 +0000

Jelen közlemény a Nyírség nyílt homoki tölgyeseinek fitoszociológiai jellemzését és elemzését tartalmazza 30 cönológiai felvétel alapján, megjelöli a társulás nómenklatúrai típusát, továbbá közli az asszociáció elkülönítésekor adott Melampyro debreceniensi-Quercetum roboris Borhidi et Papp L. név módosítását Iridi hungaricae-Quercetum roboris Kevey, Papp L. et Borhidi névre. A nyílt lombkoronaszintű állományok cserjeszintje fejlett. Az aljnövényzet igen mozaikos. A nyíltabb részeken tömegesek a száraz gyepek (Festuco-Brometea, Festucetalia valesiacae, Festucion rupicolae stb.) elemei (pl. Anthemis ruthenica, Campanula rotundifolia, Carex praecox, Festuca rupicola, Festuca vaginata, Iris aphylla subsp. hungarica, Iris arenaria, Pulsatilla flavescens, Pseudolysimachion incanum), míg az árnyékosabb helyeken elsősorban lomberdei növények, főleg Querco-Fagetea és Quercetea pubescentis-petraeae fajok élnek (pl. Asparagus officinalis, Crocus reticulatus, Melampyrum nemorosum subsp. debreceniense, Peucedanum oreoselinum, Polygonatum odoratum, Pulmonaria mollissima, Silene nutans). A társulás felépítésében elsősorban európai és eurázsiai flóraelemek a jellemzők, de jelentős mennyiségben találhatók szubmediterrán, kontinentális (főleg pontusi) és pannóniai eredetű fajok is. Fontos természetvédelmi feladat lenne e maradvány állományok lehető legteljesebb rekonstrukciója és kibővítése.

A kiszárítás intenzitásának meghatározó szerepe a II-es fotokémiai rendszer helyreállásában fényen és sötétben: az abszcizinsav-kezelés és a xantofill-ciklus gátlásának hatása a Porella platyphylla (L.) Pfeiff. májmohában

Szidónia Sütő, László Szigeti-Kovács, Marianna Marschall — k, 23 jún 2026 12:00:48 +0000

A poikilohidrikus leveles májmoha Porella platyphylla (L.) Pfeiff. kiszáradásra adott fotoszintetikus válaszai kulcsfontosságúak a faj túlélési stratégiájának megértésében. Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk:
(i) az egyhetes, eltérő relatív páratartalmon végzett kiszárítás milyen mértékben befolyásolja a PSII működésének újranedvesítés utáni helyreállását fényen és sötétben; valamint (ii) az abszcizinsav (ABA) milyen időléptékben járul hozzá a korai fényvédelem stabilizálásához. A regenerációt a rehidratációt követő 1., 24. és 48. órában klorofill-fluoreszcencia paraméterek segítségével követtük nyomon, és a zeaxantin-függő energiadisszipáció szerepét ditiotreitol (DTT) alkalmazásával vizsgáltuk. Eredményeink három eltérő helyreállási tartományt különítettek el. A mérsékelt kiszáradást túlélő minták (32–76% RH), valamint a
természetes kiszáradásnak kitett minták (gyors vízvesztés laboratóriumi levegőn, ~35% RH) optimális kvantumhatásfokuk (F_v/F_m) és effektív kvantumhatásfokuk (ΦPSII) értékeit fényben és sötétben egyaránt szinte teljes mértékben helyreállították 24–48 órán belül. Ezzel szemben az 5% RH mellett történő kiszáradás irreverzibilis PSII-károsodást okozott, és sem fényben, sem sötétben nem következett be regeneráció. A DTT jelentősen csökkentette a nem-fotokémiai kioltást (NPQ), megerősítve a zeaxantin-függő, energiadependens kioltás (qE) központi szerepét a fényvédelemben, továbbá kimutatva egy DTT-re nem érzékeny NPQ frakció fennmaradását is. Vizsgálatunk egyik kulcsfontosságú eredménye, hogy az ABA-kezelés már 1 órán belül jelentősen stabilizálta a PSII működését mind fényben, mind sötétben, ami a kezeletlen mintákhoz képest magasabb F_v/F_m- és ΦPSII-értékekben nyilvánult meg. Ez a hatás tartósnak bizonyult, és a 24–48
órás helyreállási szakasz során is megfigyelhető maradt, összhangban a mérsékelt kiszáradást elszenvedő minták újranedvesedési mintázatával. Eredményeink új, integrált megközelítést nyújtanak a P. platyphylla kiszáradási–újranedvesedési ciklusai során működő regenerációs mechanizmusok megértéséhez, kiemelve a korai ABA-jelátvitel és a qE-domináns NPQ meghatározó szerepét a PSII mérsékelt dehidratációt követő helyreállásában.

Könyvismertetés

sze, 24 jún 2026 04:23:01 +0000

Összefoglaló nélkül.

Könyvismertetés

sze, 24 jún 2026 04:24:01 +0000

Összefoglaló nélkül

Növénytani szakülések

sze, 24 jún 2026 04:24:44 +0000

Összefoglaló nélkül