Infraspecific taxa of the Hungarian oak (Quercus conferta Kit.) II. Critical evaluation of taxa
Abstract
In my recent studies, after clarifying the correct scientific name for the Hungarian oak, I identified 21 nomenclatural types based on the literature by examining the species’ infraspecific diversity. Some of these types refer to hybrid taxa, which will be detailed in a later publication. In this contribution, 11 taxonomic types could be accepted from the infraspecific taxa describing the diversity of the species based on the protologues and field research. Since these types do not occur in separate populations or with independent distribution areas, I discuss them at the rank of form. Due to the high degree of heterophylly of deciduous oaks, the herbarium sheets can only be evaluated with great care, and it would be necessary to standardize the material to be collected in the future. The first two leaves right below the clumped foliage of terminal shoots exposed to the sun on mature trees are the most appropriate ones for studying the infraspecific taxonomic characters.
References
Ascherson P., Graebner P. 1911: Synopsis der mitteleuropäischen Flora. Vol. 4. Verlag von Wilhelm Engelmann, Leipzig, 885 pp.
Bartha D. 2021: A magyar tölgy (Quercus conferta Kit.) névadásának és leírásának viszontagságos története, az érvényes név felülvizsgálata és megváltoztatása. Botanikai Közlemények 108(2): 97–133. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2021.108.2.97
Bartha D. 2022: A magyar tölgy (Quercus conferta Kit.) infraspecifikus taxonjai I. Történeti áttekintés és a nevek számbavétele a szakirodalom alapján. Botanikai Közlemények 109(2): 75–108. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2022.109.2.75
Beck von Mannagetta G. 1906: Flora Bosne, Hercegovine i novopazarskog sandžaka II/1. Glasnik Zemaljskog Muzeja u Bosni i Hercegovini (Sarajevo) 18: 69–81.
Beldie Al. 1952: Quercus L. In: Săvulescu Tr. (ed.) Flora Republicii Populare Române I. Editura Academiei Republicii Populare Române, Bucureşti, pp. 224–260.
Berenger G. A. 1842: Quercia. In: Gera F. (ed.) Nuovo dizionario universale e ragionato di agricoltura : economia rurale, forestale, civile e domestica, pastorizia, veterinaria, zoopedia, equitazione, coltivazione degli orti e dei giardini, caccia, pesca, legislazione agraria, igiene rustica, architettura rurale, arti e mestieri più comuni e più utili alla gente di campagna, ec / compilato sulle opere dei più celebri autori italiani e stranieri da una società di dotti e di agronomi per cura del dottor Francesco Gera. Vol. 19. Co’ Tipi Dell’ Ed. Giuseppe Antonelli, Venezia, pp. 65–87.
Borbás V. 1886a: A slavoniai Quercus conferta, meg az alduna-melléki Qu. Hungarica nem egészen ugyanegy. Erdészeti Lapok 25(3): 228–238.
Borbás V. 1886b: Die slavonische Quercus conferta und die Qu. Hungarica von der Gegend der Unteren Donau sind nicht ganz identisch. Literaturberichte. Oesterreichische Botanische Zeitschrift 36(8): 282–283.
Borbás V. 1886c: A Quercus conferta Kit. (Qu. Farnetto Tenore), Qu. Haynaldiana Simk., Qu. Hungarica Hubeny, meg a Qu. spectabilis ismeretéről. Erdészeti Lapok 25(9–10): 723–740.
Borbás V. 1887a: Európa nagyobbpikkelyes tölgyeinek összeállítása. Erdészeti Lapok 26(11): 929–944. Borbás V. 1887b: Balanographiai magyarázatok. Erdészeti Lapok 26(4): 348–355.
Borza Al. 1941: Schedae ad „Floram Romaniae exsiccatam” a Museo Botanico Universitatis Clusiensis (in Timişoara) editam. Cent. XXII–XXIII. Buletinul Grădinii Botanice şi al Muzeului Botanic dela Universitatea din Cluj la Timişoara 21(3–4): 81–130.
Borzì A. 1880: Flora forestale Italiana ossia descrizione delle piante legnose indigene all’Italia o rese spontanee per lunga cultura. Fasc. 2. Tipografia dell’Arte della Stampa, Firenze, 176 pp.
Borzì A. 1911: Le Querci della Flora Italiana. Rassegna descrittiva. Bollettino del R. Orto Botanico e Giardino Coloniale di Palermo 10(1–3): 41–66.
Bridson G. D. R., Townsend S. T., Polen E. A., Smith E. R. 2004: BPH-2: Periodicals with botanical content; Constituting a second edition of Botanico-Periodicum-Huntianum Vol. I-II. Hunt Institute for Botanical Documentation, Carnegie Mellon University, Pittsburgh, 1470 pp.
Brummitt R. K. 1990: Species, subspecies, variety or form – an old problem revisited in tropical African Protea. Mitteilungen aus dem Institut für Allgemeine Botanik in Hamburg 23b: 677–682.
Brummitt R. K., Powell C. E. 1992: Authors of plant names. A list of authors of scientific names of plants, with recommended standard form of their names including abbreviations. Royal Botanic Gardens, Kew, 736 pp.
Camus A. 1936–1938: Les chênes. Monographie du genre Quercus. Tom. I. Texte. Paul Lechevalier, Paris, 686 pp.
Candolle A. P. de 1864: Prodromus systematis naturalis regni vegetabilis, sive enumeratio contracta ordinum, generum, specierumque plantarum hucusque cognitarum, juxta methodi naturalis normas digesta. Vol. 16(2). Victoris Masson et filii, Parisiis, 691 pp.
Fascetti S., Adurno M., Potenza G., Rosati L. 2020: L’erbario dimenticato di Orazio Gavioli, botanico potentino. Notiziario della Società Botanica Italiana 4: 1–4. http://notiziario.societabotanicaitaliana.it/wp-content/uploads/2020/06/Articoli-15_Lerbario-dimenticato-di-Orazio-Gavioli.pdf
Fekete L. 1886: A Quercus conferta Kit., a Quercus Hungarica Hubeny és a Quercus Farnetto Ten. ugyanaz. Erdészeti Lapok 25(6): 456–461.
Gančev Iv., Bondev Iv. 1966: Quercus L. In: Jordanov D., Kuzmanov B. (eds.) Flora Reipublicae Popularis Bulgaricae III. In Aedibus Academiae Scientiarum Bulgaricae, Serdicae, pp. 105–145. + Addenda p. 591.
Gavioli O. 1935: Sulla dispersione del genere Quercus in Lucania. Archivio Botanico (Forlì) 11(2): 105–124.
Genaust H. 2005: Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen. 3. Auflage. Nikol Verlag, Hamburg, 701 pp.
Georgescu C. C., Morariu I., Cretzoiu P. 1943: Contribuţiuni la studiul speciilor de Quercus din România: Qu. Frainetto Ten. – Zur Kenntnis der Eichen Rumäniens: Qu. Frainetto. Buletinul Grădinii Botanice şi al Muzeului Botanic dela Universitatea din Cluj la Timişoara 23(1–2): 67–71.
Koch K. 1849: Beiträge zu einer Flora des Orientes. Linnaea 22: 177–338.
Kotschy T. 1862: Die Eichen Europa’s und des Orient’s. Eduard Hölzel’s Verlag, Wien und Olmüz. 42 pp. + 40 tab.
Mátyás V. 1970: Taxa nova Quercuum Hungariae. Neue Formen der Eichen Ungarns. Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 16(3–4): 329–361.
Mátyás V. 1971: Short taxonomic review of the oaks of Hungary. Erdészeti Kutatások 67(2): 55–68.
Reichenbach L. 1831: Flora Germanica excursoria ex affinitate regni vegetabilis naturali disposita, sive principia synopseos plantarum in Germania terrisque in Europa media adjacentibus sponte nascentium cultarumque frequentius Vol. 1. Apud Carolum Cnobloch, Lipsiae, 434 pp.
Rohlena J. 1937: Beitrag zur Flora Albaniens. Bearbeitung der von den Univers. Assistenten Dr. K. Hrubý, Dr. V. Jirásek und Dr. Th. Martinec im Juli 1934 in Albanien gesammelten Pflanzen. Vĕstník Královské České Společnosti Nauk Třída matematicko-přírodovĕdecká 1937/2: 1–14.
Schwarz O. 1937: Monographie der Eichen Europas und des Mittelmeergebietes. I. Textband. II. Atlas der Blattformen. Lieferung 1-4. Fedde’s Repertorium specierum novarum regni vegetabilis, Sonderbeiheft D., Selbstverlag, Berlin-Dahlem, 200 pp. + Tab. I–LXIV.
Simonkai L. 1887: Uj alakok hazai tölgyfajaink közt. Nyilt levél Fekete Lajos erdőtanácsos urhoz. Erdészeti Lapok 26(1): 30–47.
Simonkai L. 1890: Hazánk tölgyfajai és tölgyerdei – Quercus et querceta Hungariae. A M. T. Akadémia Mathematikai és Természettudományi Állandó Bizottságának külön kiadványa, Budapest, 40 pp. + 10 tab.
Soó R. 1970: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 614 pp.
Stafleu F. A., Cowan R. S. 1976–1988: Taxonomic literature. A selective guide to botanical publications and collections with dates, commentaries and types. Ed. 2. Vol. I–VII. Bohn, Scheltema & Holkema, Utrecht/Antwerpen / dr. W. Junk b.v., Publishers, The Hague/Boston.
Stearn W. T. 2013: Botanical Latin. Fourth edition. Timber Press, Portland, Oregon, 546 pp. Thiers B. 2023 (folyamatosan frissítve): Index herbariorum: a global directory of public herbaria and associated staff. New York Botanical Garden’s virtual herbarium. http://sweetgum.nybg.org/science/ih/ (hozzáférés: 2023. február).
Turland N. J. 2019: The Code Decoded. A user’s guide to the International Code of Nomenclature for algae, fungi, and plants. Second edition. Pensoft Publishers, Sofia, 196 pp.
Turland N. J., Wiersema J. H., Barrie F. R., Greuter W., Hawksworth D. L., Herendeen P. S., Knapp S., Kusber W.-H., Li D.-Z., Marhold K., May T. W., McNeill J., Monro A. M., Prado J., Price M. J., Smith G. F. (eds) 2018: International Code of Nomenclature for algae, fungi, and plants (Shenzhen Code) adopted by the Nineteenth International Botanical Congress Shenzhen, China, July 2017. Regnum Vegetabile 159. Glashütten: Koeltz Botanical Books. https://doi.org/10.12705/Code.2018 (hozzáférés: 2021. január – 2023. március).
Wiersema J. H., Turland N. J., Barrie F. R., Greuter W., Hawksworth D. L., Herendeen P. S., Knapp S., Kusber W.-H., Li D.-Z., Marhold K., May T. W., McNeill J., Monro A. M., Prado J., Price M. J., Smith G. F. (szerk.) 2018 (folyamatosan frissítve): International Code of Nomenclature for algae, fungi, and plants (Shenzhen Code) adopted by the Nineteenth International Botanical Congress Shenzhen, China, July 2017: Appendices I–VII.; https://naturalhistory2.si.edu/botany/codes-proposals/ (Hozzáférés: 2022. január – 2023. március).
