A babérboroszlán (Daphne laureola L., Thymelaeaceae) élőhely-preferenciája elterjedési területének északkeleti határán
Absztrakt
A babérboroszlán (Daphne laureola L.) Magyarországon, a Vértes területén éri el elterjedésének északkeleti határát. Elterjedési területén különböző növénytársulásokból, gyakran bükkösökből jelzik, míg hazánkban kimondottan bükkös fajként ismert és a Dunántúli-középhegységi bükkösök (Daphno laureolae–Fagetum) karakterfaja. A faj élőhelypreferenciáját a Vértes területén gyűjtött 2635 előfordulási pont és 725 vegetációfolt adatai alapján elemeztük. Az előfordulásokat többféle jellemző szerint vetettük össze a hegység élőhelytérképével: aktuális és potenciális vegetáció, természetesség, tengerszint feletti magasság. Megállapítottuk, hogy a babérboroszlán elterjedése a Vértes területén belül is bizonyos vegetációtípusokra korlátozódik. Az aktuális vegetációt tekintve, a növény megtalálható bükkösökben, gyertyános- és cseres-tölgyesekben, valamint molyhos-tölgyesekben; esetenként ültetvényekben, cserjésekben és gyepekben is megjelenik. Míg a bükkösök, gyertyános- és cseres-tölgyesek, valamint molyhos-tölgyesek elterjedése és a D. laureola előfordulásai között pozitív kapcsolat mutatkozik, a nem természetes élőhelyek és gyepállományok elterjedésével negatív a kapcsolat. A potenciális vegetációt tekintve a pozitív kapcsolat már csak a bükkösökre és molyhos-tölgyesekre igaz, míg a cseres- és gyertyános-tölgyesek esetében ez nem jelentkezik. A faj előfordulásainak 87%-a természetvédelmi értékszámok alapján is a természetes, illetve természetközeli kategóriába esik. A babérboroszlán európai elterjedési területének jelentős részén hegyvidéki élőhelyeken, 500–1500 m közötti magasságban jelenik meg, a Vértes területén azonban 350–450 m között fordul elő leginkább, hasonlóan a dolomitsziklákon, sziklagyepekben megjelenő hegyvidéki reliktumfajokhoz, azoktól eltérően azonban erdei élőhelyeken. Mindezek alapján a babérboroszlán eredeti erdőállományok jó, természetes jelzőfajának tekinthető a Vértesben széles élőhelypreferenciával, és a hegység dolomitterületeinek hegyvidéki kapcsolatait támasztja alá.
Hivatkozások
Bagrikova N. A., Bondarenko Z. D., Reznikov O. N. 2021: About the invasion of Daphne laureola (Thymellaceae [Thymelaeaceae]) in plant communities in the nature reserves of the Southern Coast of Crimea. Nauka Yugi Rossii 17(3): 72–79. (in Russian with English summary) https://doi.org/10.7868/S25000640210309
Baker M. L. 2013: Daphne laureola L. (Thymelaeaceae): A weedy alien species new to Australia. Plant Protection Quarterly 28(1): 3–5.
Barina Z. 2006: A Gerecse hegység flórájának katalógusa. Flora of the Gerecse Mountains. Rosalia – A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság tanulmánykötetei 1. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 612 pp.
Bartha D. 2009: Daphne. In: Király G. (szerk.): Új magyar füvészkönyv. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, p. 284.
Bihari Z., Babolcsai Gy., Bartholy J., Ferenczi Z., Gerhát-Kerényi J., Haszpra L., Homoki-Ujváry K., Kovács T., Lakatos M., Németh Á., Pongrácz R., Putsay M., Szabó P., Szépszó G. 2018: Climate. In: Kocsis K. (Editor-in-Chief ): National atlas of Hungary – Natural environment. Budapest, MTA CSFK Geographical Institute. pp. 58–69. https://www.nemzetiatlasz.hu/MNA/National-Atlas-of-Hungary_Vol2_Ch5.pdf#page=1.00
Blečić V. 1972: Thymelaeaceae. In: Josifović M. (ed.) Flora SR Srbije, Vol. 3., SANU, Beograd, pp. 570–578.
Borhidi A., Kevey B., Lendvai G. 2012: Plant communities of Hungary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 544 pp.
Borhidi A., Sánta A. (szerk.)1999: Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1–2. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 362 pp. + 404 pp.
Boros Á. 1954: A Vértes, a Velencei hegység, a Velencei tó és környékük növényföldrajza. Földrajzi Értesítő 3(2): 280–309.
Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2011: Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és határozója, ÁNÉR 2011. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 441 pp.
Castilla A. R., Alonso C., Herrera C. M. 2011: Exploring local borders of distribution in the shrub Daphne laureola: Individual and populations traits. Acta Oecologica 37(3): 269–276. https://doi.org/10.1016/j.actao.2011.02.011
Castilla A. R., Alonso C., Herrera C. M. 2012: Genetic structure of the shrub Daphne laureola across the Baetic Ranges, a Mediterranean glacial refugium and biodiversity hotspot. Plant Biology 14(3): 515–524. https://doi.org/10.1111/j.1438-8677.2011.00521.x
Csontos P., Tamás J., Kalapos T. 2001: Correlation between age and basal diameter of Fraxinus ornus L. in three ecologically contrasting habitats. Acta Botanica Hungarica 43(1–2): 127–136. https://doi.org/10.1556/abot.43.2001.1-2.6
Dimova R., Vladimirov V. 2006: Thymelaeaceae. In: Vladimirov V., Tan K., Stevanović V. (eds) New floristic records in the Balkans: 1. Phytologia Balcanica 12(1): 113.
Fischer M. A., Adler W., Oswald K. 2005: Exkursionsflora für Österreich, Liechtenstein und Südtirol. 2. ed., Land Oberösterreich, Biologiezentrum der Oberösterreichischen Landesmuseen, Linz, 1373 pp.
Fukarek P. 1962: Lovorolisni likovac (Daphne laureola L.) i potreba njegove zaštite u šumama Bosne i Hercegovine. Naše Starine 8: 211–214.
Haszonits Gy., Molnár Cs., Sonkoly J., Tóthmérész B., Török P., Tóth E., Gnotek P., Nagy J., Korda M., Ádám Sz., Malatinszky Á., Riezing N., Jóna Z., Séllei D. 2021: Pótlások Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlaszához XIII. Kitaibelia 26(1): 85–88. https://doi.org/10.17542/kit.26.85
Kalapos T., Csontos P. 2003: Variation in leaf structure and function of the Mediterranean tree Fraxinus ornus L. growing in ecologically contrasting habitats at the margin of its range. Plant Biosystems 137(1): 73–82. https://doi.org/10.1080/11263500312331351351
Keller J. 1999: Babérboroszlán – Daphne laureola L. Tilia 7: 97–110.
Keller J., Tiborcz V. 2012: Babérboroszlán – Daphne laureola L. In: Bartha D. (szerk.) Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, pp. 277–281.
Kevey B., Riezing N. 2023: A Vértesalja homoki gyertyános-tölgyesei (Corydali pumilae-Carpinetum Kevey 2008). Botanikai Közlemények 110(1): 27–42. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2023.110.1.27
Kevey B., Riezing N., Simon Gy. 2021: A Vértesalja homoki bükkösei (Daphno laureolae-Fagetum Borhidi in Borhidi et Kevey 1996). Botanikai Közlemények 108(2): 157–168. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2021.108.2.157
Láng Gy. 1914: Daphne laureola L. és Cyclamen europaeum L. a Vértes-hegységben. Magyar Botanikai Lapok 13: 139.
Lei T. 2014: Environmental preferences and constraints of Daphne laureola, an invasive shrub in western Canada. Canadian Journal of Forest Research 44(11): 1462–1467. https://doi.org/10.1139/cjfr-2014-0261
Mattanovich H. 1972: Ein neues Vorkommen von Daphne laureola L. in den Karawanken. Carinthia II 162/82: 225–226.
Molnár Zs., Bartha S., Seregélyes T., Illyés E., Botta-Dukát Z., Tímár G., Horváth F., Révész A., Kun A., Bölöni J., Biró M., Bodonczi L., Deák J. Á., Fogarasi P., Horváth A., Isépy I., Karas L., Kecskés F., Molnár Cs., Ortmann-né Ajkai A., Rév Sz. 2007: A grid-based, satellite-image supported, multi-attributed vegetation mapping method (MÉTA). Folia Geobotanica 42(3): 225–247. https://doi.org/10.1007/BF02806465
Oprea A., Goia I., Tănase C., Sîrbu C. 2010: Assessment of species composition: endemics, relicts and red-listed plants (Tracheophytae, Bryophytae, and Fungi) in woodland natural habitats of Romania. Contribuţii Botanice 45: 13–24.
Pignatti S. 1982: Flora d’Italia Vol. 2. Edagricole, Bologna, 732 pp.
POWO 2025: Plants of the World Online. Facilitated by the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the Internet, https://powo.science.kew.org/ (accessed on 07.10.2025)
Prugger O. 1973: Daphne laureola L. auch auf der Oistra in den östlichen Karawanken. Carinthia II 163/83: 473–474.
Rose F. 1999: Indicators of ancient woodland – the use of vascular plants in evaluating ancient woods for nature conservation. British Wildlife 10(4): 241–251.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 976 pp.
Sočo I., Nikolić T., Hršak V., Jelaska S. D., Plazibat M. 2002: The distribution of genus Daphne L. (Thymelaeaceae) in Medvednica Nature Park, Croatia. Natura Croatica 11(2): 225–236.
Soó R. 1966: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve, Vol. 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 655 pp.
Strelau M., Clements D. R., Webb C., Prasad R. 2018: The biology of Canadian weeds: 156. Daphne laureola L. Canadian Journal of Plant Science 98(4): 947–958. https://doi.org/10.1139/cjps-2017-0247
Šugar I., Trinajstić I. 1970: Daphne laureola L. (lovorolisni likovac) u biljnom pokrovu Istre. Acta Botanica Croatica 29(1): 225–232.
Yule G. U., Kendall M. G. 1950: An introduction to the theory of statistics, 14th ed. Charles Griffin & Company, London, 701 pp.
Zar J. H. 2010: Biostatistical analysis. 5th ed. Prentice Hall, Upper Saddle River, 944 pp.
Zólyomi B. 1942: A középdunai flóraválasztó és a dolomitjelenség. Botanikai Közlemények 39(5): 209–231.
Zólyomi B. 1967: Rekonstruált növénytakaró 1:1,5 millió. In: Radó S. (szerk.) Magyarország nemzeti atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest, pp. 21, 31.
