Pünkösd 2. napja
Jn 3,16–21 Világos beszéd éjszaka
Absztrakt
Az ünnepről
Pünkösd második napja szinte észrevétlen marad a nagy ünnepek sorában. Az üdvtörténetnek ugyanakkor egy nagyon fontos mozzanatát hozza elénk: Isten Szentlelkének „útját, csodálatos vonulását és ebben az üdvösség Istenének végtelen irgalmát, mindeneket magához ölelő kegyelmét” (Jánossy 2008, 41. o.). Jó alkalom lehet ez az ünnep a „konfirmációra”, a személyes hitben való megerősödésre, hogy felfedezzük Isten Szentlelkének munkáját, vagy újra rácsodálkozzunk, amely Krisztusban való hitet teremt, és erre biztassuk az igehallgatókat is.
Alapigénk a középkor óta egységesen az ünnep evangéliumaként jelenik meg. Mivel a 16. vers a legismertebb bibliai igék között is kiemelkedő, ez „kísértést” jelenthet az igehirdetőnek is, hogy csak erre a versre figyeljen. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy néhány nap múlva, Szentháromság ünnepén Jézus Nikodémussal történő beszélgetésének első epizódja kerül elénk igehirdetési alapigeként.
Hivatkozások
Felhasznált irodalom
Bolyki János 2001. „Igaz tanúvallomás”. Kommentár János evangéliumához. Osiris Kiadó, Budapest.
Jánossy Lajos 2008. Az egyházi év útmutatása. Fraternitás Magyarországi Evangélikus Lelkészek Közössége, Veszprém.
Karner Károly 1950. A testté lett Ige. János evangéliuma. Magyar Luther Társaság, Budapest.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
