Szentháromság ünnepe után 13. vasárnap

1Móz 4,1–16 „Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?” – Igen, őrzője vagy!

Absztrakt

A vasárnap jellege

E vasárnapon lekcióként hangzik az irgalmas samaritánus példázata (Lk 10,23–37). A diakóniában amolyan locus classicusként tanítjuk ezt a példázatot. A kollektaimádságokban (Liturgikus könyv 1: 297. o.) a cselekvő szeretetért könyörgünk: „Mindenható, irgalmas Isten, készítsd fel szívünket a jó cselekvésére és egymás szeretetére...” Ehhez képest igét hirdetünk Kain és Ábel ősi történetéből kiindulva! Éppen ezért az előkészítő mottójaként a hírhedt kaini kérdést választottam, amelyben benne van minden, ami e vasárnap legfontosabb teológiai mondanivalójának ellenpontja. Már a címben sem várakoztatom az olvasót, ab ovo igyekszem az igehirdetéshez irányt adni. A minket hallgató gyülekezetet erősítenünk kell abban, hogy a felebaráti szeretet érző könyörületet (compassio) és tevőleges segítségnyújtást jelent. Érthető módon fogalmaz a kortárs német evangélikus lelkész könyvében: „Diakónia, amit Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása után cselekednünk kell.” (Zellfelder-Held 2002, 26. o.) Az Édenből kirekesztett, de Jézus Krisztus által megváltott ember és az egyház népe hitvalló felismerése: igen, őrzői vagyunk egymásnak, és a kaini gyilkos indulat helyett a krisztusi indulat továbbadására hívattunk el.