Böjt 6. vasárnapja (Palmarum)

Ézs 50,1–10 Te mit kiáltasz Istennek?

Absztrakt

Jézus jeruzsálemi bevonulásával fontos fordulóponthoz érkezünk el. Galilea területén végzett szolgálatának végéhez érkezett, s megérkezett Jeruzsálembe. Jánossy azt írja, hogy az ezen a vasárnapon kezdődő hét „méltán viseli a »szent hét« és a »csendes hét« nevet is” (2008, 28. o.). Valóban alkalmat kellene szakítanunk az elcsendesedésre ezen a héten, hogy elvégezhessük a magunk átvilágítását is. Hányadán is állunk Krisztussal való kapcsolatunkban? Reménység szerint az ige hirdetője és hallgatója az ujjongó tömegben lenne a bevonuláskor. Erről a bevonulásról tudósít minket az oltár előtt elhangzó lekció (Mt 21,1–9).

Palmarum vasárnapján örömujjongással indul a nagyhét, azonban az epistola (Fil 2,5–11) ráirányítja a figyelmünket a nagypénteki áldozatra, majd az azt követő örömhírre, amely a húsvét ünnepében teljesedik be: Krisztus feltámadt! Öltöztessük hát szívünket és lelkünket bátran ünneplőbe, hiszen nem tragédia történik az előttünk álló hét eseményeiben, hanem Teremtőnk tökéletes terve valósul meg.