Fogászati implantáció biszfoszfonát-terápiában részesülő betegeknél

Herediter Spastikus paraplég állapotú, per os biszfoszfonát terápiában részesülő páciens orális rehabilitációja enoszeális, dentális implantátumokkal Esetbemutatás (2. rész)

Absztrakt

A biszfoszfonátok (BP) a csontrezorpciót gátló szerek, melyek alkalmazása egyre növekvő tendenciát mutat. A hatóanyagcsoport bizonyított, nemkívánatos mellékhatásaként előfordulhat bizonyos esetekben az állcsontok nekrózisa (Medication Related Osteonecrosis of The Jaws, MRONJ), így BP terápiában részesülő páciensek fogászati ellátása különleges körültekintést igényel [1]. Nemzetközi irodalmi adatok szerint oszteoporózis miatt orális BP-terápiában részesülő pácienseknél a beültetett implantátumok sikerességi rátája eléri a BP-terápiában nem részesült páciensek implantációs sikerességi rátáját. Ezen páciens-csoportnál, amennyiben a kritikus komorbid tényezők kizárhatók, a MRONJ kialakulásának kockázata alacsony fogászati implantációt követően [2, 3].
Esetismertetésünk során egy herediter spasztikus paraplégia állapotú oszteoporózis miatt orális BP- terápiában részesülő páciens dentális implantátumokkal történő fogászati rehabilitációját mutatjuk be. Mivel a témával kapcsolatban ellentmondásos adatokat találhatunk a hazai és a nemzetközi irodalomban, így szükséges a téma további kutatása.