Dekontamináló anyagok hatása a titánfelszín biointegrációs tulajdonságaira: in vitro humán epithel sejtkultúra vizsgálatok

  • Krisztina Ungvári SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani és Orális Biológiai Tanszék
  • Katalin Pelsőczi K. SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani és Orális Biológiai Tanszék
  • Bernadett Kormos SZTE Általános Orvostudományi Kar, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika
  • Albert Oszkó SZTE Természettudományi és Informatikai Kar, Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék
  • Márta Radnai SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani és Orális Biológiai Tanszék
  • Katalin Nagy SZTE Fogorvostudományi Kar, Szájsebészeti Tanszék
  • András Fazekas SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani és Orális Biológiai Tanszék
  • Kinga Turzó SZTE Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani és Orális Biológiai Tanszék
Kulcsszavak: peri-implantitisz, implantátumfelszín, dekontamináció, epithel sejtkultúra

Absztrakt

A peri-implantitisz terápiájában a kontaminálódott fogászati implantátum-felszín fertőtlenítése és kémiai tisztítása alapvető fontosságú. Fontos azonban az is, hogy a tisztítás ne eredményezzen a titánfelszínen olyan változást, ami az implantátum biointegrációra való alkalmasságát hátrányosan befolyásolná. A szerzők Grade 4-es tisztaságú, esztergált felszínű CP titán korongokat (CAMLOGTM Biotechnologies AG, Svájc) kezeltek 3% H2O2-dal (5 perc), túltelített citromsavval (pH = 1; 1 perc) vagy klórhexidin géllel (5 perc). A korongok felszínét kezelés előtt és után atomi erő mikroszkóppal (AFM) és röntgen-fotoelektron spektroszkóppal (XPS) vizsgálták. A biointegrációra való alkalmasság minősítésére humán orális epithel sejtek 24 óra eltelte utáni kitapadását és 72 óra alatt bekövetkező sejtosztódását értékelték
a szerzők dimetiltiazolil-difeniltetrazólium bromid (MTT) teszttel és bicinkoninil sav (BCA) fehérje-meghatározó módszerrel. Az AFM mérések nem mutattak szignifikáns különbséget a felületek kezelés előtti és utáni érdessége között.
Az XPS eredmények alapján a TiO2 réteg (1-25 nm) szerkezete a kezeléseket követően egyik mintán sem változott.
Az MTT és BCA vizsgálatok hasonló mértékű sejtletapadást mutattak mindegyik vizsgálati csoportban, a sejt-proliferáció MTT vizsgálatának eredménye viszont szignifikánsan magasabb értékű volt a H2O2-dal kezelt korongok esetében, mint a klórhexidin géllel kezelt korongokon. Következtetések A vizsgált korongok felszínén a dekontamináló anyagokkal való kezelés nem járt a biointegrációra való alkalmasságot károsan befolyásoló hatással. A H2O2-dal történő tisztítás után némileg növekedett a sejtosztódás mértékének a mutatója, a klórhexidin gélhez viszonyítva.

Megjelent
2011-03-15
Hogyan kell idézni
UngváriK., Pelsőczi K.K., KormosB., OszkóA., RadnaiM., NagyK., FazekasA., & TurzóK. (2011). Dekontamináló anyagok hatása a titánfelszín biointegrációs tulajdonságaira: in vitro humán epithel sejtkultúra vizsgálatok. Fogorvosi Szemle, 104(1), 9-18. Elérés forrás https://ojs.mtak.hu/index.php/fogorv-szemle/article/view/5481
Rovat
Eredeti cikk (original article)