A fogászati implantátumok felületkezelésének csontintegrációra kifejtett hatásának új, kvantitatív mérési lehetőségei klinikai esetek kapcsán

Absztrakt

Az implantátum és a csontszövet kapcsolata a modern implantológia egyik kulcsfontosságú kérdése. Az implantátumokat
esztergálással és ezt követő felületkezeléssel állítják elő. Az implantátumok másodlagos stabilitása a csontintegráció
függvénye, amelyet a makro- és mikrofelületi morfológia befolyásol. A tanulmány célja az implantátumok felületeinek
elemzésére szolgáló új mérési módszer kidolgozása. Kutatómunkájukban a szerzők Ti Grade 4 alapanyagból esztergálással
készített 2 mm vastagságú korongokat, és ezekkel azonos alapanyagból készített Uniplant SP® típusú implantátumokat
használtak. Ezeket 3 J impulzusenergiájú lézersugaras felületátolvasztással kezelték. Állatkísérletes (hisztológiai
és hisztomorfometriai) vizsgálatokkal igazolták, hogy a nagyenergiájú lézersugaras felületátolvasztással kezelt
korongok a csontintegráció szempontjából előnyösebbek, mint az esztergáltak. Kilenc év elteltével, 2013 októberében
periimplantitis miatt eltávolításra került két darab implantátum. Ezekről sztereo- és pásztázó elektronmikroszkópos felvételeket
készítettek. Megállapították, hogy az implantátumok lézersugaras felületátolvasztással kezelt csavarmenetein
csontszövet található. Képelemző-szoftverrel meghatározták az implantátumok teljes, illetve csontszövettel fedett felületét.
Az új mérési módszer alkalmas a csontszövettel nem, és az azzal fedett zónák kvantitatív és kvalitatív összehasonlítására.