A kombinációs szindróma gyakorisága a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogpótlástani Tanszékén a 2009 és 2014 között készült orthopantomogramok alapján

  • Dóra Markovics Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Fogpótlástani Tanszék
  • Róbert Szendi Southgate Dental Ltd., Ireland
  • Kristina Vicko Újvidéki Egyetem, Orvostudományi Kar, Fogorvosi Szak
  • Zsolt Rajnics Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Fogpótlástani Tanszék
  • Gyula Marada Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Fogpótlástani Tanszék
  • Márta Radnai Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Fogpótlástani Tanszék
Kulcsszavak: kombinációs szindróma, csontlebontódás, tuber maxillae hipertrófia, frontfog extrúzió, implantátum

Absztrakt

A klinikumban gyakori olyan páciensek kezelése, akiknek fogatlan a felső állcsontjuk, miközben a mandibula frontfogai
megtartottak. Az ilyen esetekben sokszor láthatunk specifikus elváltozásokat, amelyeket Kelly (1972) kombinációs szindróma
névvel foglalt össze.
Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük, pácienseink körében előfordult-e az elmúlt 5 évben a kombinációs szindrómára
jellemző tünetegyüttes, vagy valamelyik jellegzetesség.
A PTE által használt informatikai rendszer segítségével 319 páciens nevét szűrtük ki, akiket foghiány diagnózissal rögzítettek
az elmúlt 5 évben. Ezek közül 220 páciens orthopantomogram felvétele állt rendelkezésre a kombinációs szindrómára
jellemző tünetek gyakoriságának vizsgálatához. 34 beteg felvételén találtunk fogatlan felső állcsontot és meglévő
alsó frontfogakat. A kombinációs szindróma fő tünete, a nagyfokú csonthiány a maxilla elülső régiójában 4 esetben volt
látható, ez 11,7%-os gyakoriságot jelent. A tuber maxillae hipertrófiája (9 esetben, 26,4%) az alsó frontfogak extrúziója
(6 esetben, 17,6%) és az alsó állcsont disztális régiójának csontlebontódása (16 esetben, 47%) volt látható a felvételeken.
A röntgenfelvételek alapján kiszűrt betegek közül három esetben került sor klinikai vizsgálatra, ami minden esetben
igazolta a röntgenfelvételen látott jellegzetességeket.
A kombinációs szindróma gyakorisága saját beteganyagunkban lényegesen kisebb volt, mint más tanulmányokban,
ismeretének klinikai jelentősége azonban nem elhanyagolható.

Megjelent
2016-04-12
Hogyan kell idézni
MarkovicsD., SzendiR., VickoK., RajnicsZ., MaradaG., & RadnaiM. (2016). A kombinációs szindróma gyakorisága a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Fogpótlástani Tanszékén a 2009 és 2014 között készült orthopantomogramok alapján. Fogorvosi Szemle, 109(1.), 23-27. https://doi.org/10.33891/FSZ.109.1.23-27
Rovat
Eredeti cikk (original article)