A Nyírség gyöngyvirágos-tölgyesei (Convallario-Quercetum roboris) – fitocönológiai karakter és annak változása 85 év elteltével
Absztrakt
A tanulmány a Nyírség gyöngyvirágos-tölgyeseinek (Convallario-Quercetum roboris) társulási viszonyait mutatja be 50 cönológiai felvétel alapján. A vizsgált állományokat a Duna–Tisza köze és a Mezőföld zárt homoki tölgyeseivel (Polygonato latifolii-Quercetum roboris) hasonlítottuk össze. Társulástani szempontból kitérünk a nyírségi gyöngyvirágos-tölgyesek (Convallario-Quercetum roboris) és tölgy-kőris-szil ligetek (Fraxino pannonicae-Ulmetum) elkülönítésére is. Egy további vizsgálatban a nyírségi Convallario-Quercetum roboris erdők mai cönológiai állapotát vetettük össze Soó Rezső 85 évvel ezelőtt ugyanezekben az erdőkben készített felvételeivel. A nyírségi gyöngyvirágos-tölgyesek felső lombkoronaszintje állandó (K: V) fafaja egyedül a Quercus robur, és nagyobb tömeget is ez a faj ér el. Az alsó lombkoronaszint gyengén vagy közepesen fejlett, állandó fafaja nincs, nagyobb mennyiséget az Acer campestre és a Fraxinus angustifolia subsp. danubialis ér el. A cserjeszint borítása 20–80%, általában fajszegény, a gyepszint 45–95% összborítású. Az 50 cönológiai felvételben 17 konstans és 11 szubkonstans faj szerepel. 13 védett fajt találtunk, mindegyikük akcidens (K: I) elem. 18 tájidegen faj fordul elő, ebből 6 faj K: II–IV konstanciájú, 12 akcidens elem. A zárt homoki tölgyesek összehasonlító vizsgálata alapján a vizsgált két erdőtársulás egyértelműen nem választható szét. Közöttük annyi különbséget észleltünk, hogy a Nyírség Convallario-Quercetum erdeiben a Fagetalia fajok valamivel nagyobb szerepet játszanak, mint a Duna–Tisza köze Polygonato latifolii-Quercetum-ában, ahol már a Quercetea jelleg jobban dominál. A fajkészleten alapuló sokváltozós elemzésekben a három tájegység felvételei közül legjobban a mezőföldiek különülnek el, a nyírségi felvételek a Duna–Tisza köziekkel mutatnak nagyobb hasonlóságot. A másik társulástani összehasonlítás szerint a gyöngyvirágos-tölgyeseket (Convallario-Quercetum roboris) a tölgy-kőris-szil ligetektől (Fraxino pannonicae-Ulmetum) az választja el, hogy a Fagetalia s. l. és az Alnion incanae s. l. elemek aránya a tölgy-kőris-szil ligetekben mintegy kétszer akkora, mint a gyöngyvirágos-tölgyesekben, a Quercetea pubescentis-petraeae s. l. fajok viszont az utóbbiban mutatnak jóval nagyobb részesedést.
Az időbeli összehasonlítás tanúsága szerint a nyírségi Convallario-Quercetum roboris erdők 85 év után sok tekintetben másképp néznek ki. A legfeltűnőbb különbség a fajszámban van: Soó 1943-as felvételeiben 349 fajt találunk, a 2021-ben készítettekben csak 109-et. Az állandósági osztályok közül az eltérés az akcidens (K: I) csoportot érinti legjobban, ez 287-ről 71-re csökkent. A fajok különféle szempontok szerinti csoportosításában a változások úgy írhatók le, hogy csökkent az évelő lágyszárúak, a specialisták, a generalisták és a zavarástűrő fajok aránya, míg a gyomok és az agresszív tájidegen kompetitorok részesedése a többszörösére nőtt. Társulástani csoportok közül a Querco-Fagetea elemek csoportrészesedése és csoporttömege egyaránt növekedett, a Fagetalia fajok csoporttömege csaknem felére csökkent, és minimális lett a Molinio-Arrhenatherea s. l. és a Festuco-Bromea s.l. elemek aránya. A Chenopodio-Scleranthea s. l. fajok mennyisége ugyanakkor megnőtt. A felvételek fajkészlet-alapú sokváltozós elemzésében az időpont szerinti elkülönülés részlegesnek tekinthető. Az 1943-as felvételek összesen 25 védett fajt tartalmaznak, a 2021-esek azonban csak hatot. Vizsgálataink a Nyírség erdei fl órájának elszegényedését jelzik. A nyírségi gyöngyvirágos-tölgyesek területe az utóbbi 50 évben jelentősen csökkent. Élőhelyüket negatívan érinti a területek lecsapolásából adódó szárazodás, a tájidegen fafajok telepítése, valamint a tarvágást követő mélyszántásos erdőfelújítás.
Hivatkozások
Bartha D. (szerk.) 2010: A Baktai-erdő. Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt., Nyíregyháza, 415 pp.
Bartha D. (szerk.) 2013: A Sóstói-erdő. Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt., Nyíregyháza, 624 pp.
Becking R. W. 1957: The Zürich-Montpellier School of phytosociology. Botanical Review 23: 411–488. https://doi.org/10.1007/bf02872328
Borhidi A. 1961: Klimadiagramme und klimazonale Karte Ungarns. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Biologica 4: 21–50.
Borhidi A. 1993: A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs, 95 pp.
Borhidi A. 1995: Social behaviour types, the naturalness and relative ecological indicator values of the higher plants in the Hungarian flora. Acta Botanica Hungarica 39: 97–181.
Borhidi A., Kevey B. 1996: An annotated checklist of the Hungarian plant communities II. The forest vegetation. In: Borhidi A. (szerk.) Critical revision of the Hungarian plant communities. Janus Pannonius University, Pécs, pp. 95–138.
Borhidi A., Kevey B., Lendvai G. 2012: Plant communities of Hungary. Akadémiai Kiadó, Budapest, 544 pp.
Braun-BlanQuet J. 1964: Pfl anzensoziologie. Grundzüge der Vegetationskunde. Ed. 3. Springer Verlag, Wien – New York, 865 pp. https://doi.org/10.1007/978-3-7091-8110-2
Horváth F., Csicsek G., Bíró A., Demeter L., Lipka B., Neumann Sz., Papp M., Szegleti Zs., Víg Á., Lesku B. 2018: Fényi-erdő – Égett kocka. ER Füzetek 1, MTA Ökológiai Kutatóközpont, Tihany, 16 pp.
Horváth F., Dobolyi Z. K., Morschhauser T., Lőkös L., Karas L., Szerdahelyi T. 1995: Flóra adatbázis 1.2. Taxon-lista és attribútum-állomány. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 267 pp.
Fagyas Z. 2006: A Baktalórántházi-erdő Természetvédelmi Terület. In: Lenti I. (szerk.) A természet kincsei Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés, Nyíregyháza, pp. 157–159.
Jakucs P. 1960: Nouveau classement cénologique des bois de chęnes xérothermes (Quercetea pubescenti-petraeae Cl. nova) de l’Europe. Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 6: 267–303.
Jakucs P. 1967: Gedanken zur höheren Systematik der europäischen Laubwälder. Contribuţii Botanice, Cluj-Napoca 1967: 159–166.
Kevey B. 2008: Magyarország erdőtársulásai. Tilia 14: 1–488. + CD-adatbázis (230 táblázat + 244 ábra).
Kevey B. 2015: A Tengelici-homokvidék zárt homoki tölgyesei (Polygonato latifolii-Quercetum roboris Borhidi in Borhidi et Kevey 1996). Natura Somogyiensis 27: 5–36. https://doi.org/10.24394/NatSom.2015.27.5
Kevey B., Hirmann A. 2002: „NS” számítógépes cönológiai programcsomag. In: Horváth A. (szerk.) Aktuális flóra- és vegetációkutatások a Kárpát-medencében V. Pécs, 2002. március 8–10. (Összefoglalók), Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszék, Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kosbor Természetvédelmi Egyesület, Pécs, p. 74.
Kevey B., Lendvai G., Urbán S. 2022: A Duna–Tisza köze zárt homoki tölgyesei (Polygonato latifolii-Quercetum roboris). Botanikai Közlemények 109(2): 219–230. https://doi.org/10.17716/BotKozlem.2022.109.2.219
Kevey B., Papp L., Lendvai G. 2017: A Nyírség tölgy-kőris-szil ligetei (Fraxino pannonicae-Ulmetum Soó in Aszód 1935 corr. Soó 1963). Kitaibelia 22(1): 179–220. https://doi.org/10.17542/kit.22.179
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 616 pp.
Király G. 2010: A Baktai-erdő potenciális növénytársulásai. In: Bartha D. (szerk.) A Baktaierdő. Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt., Nyíregyháza, pp. 280–285.
Király G., Bartha D. 2010: A Baktai-erdő aktuális vegetációja. In: Bartha D. (szerk.) A Baktaierdő. Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt., Nyíregyháza, pp. 286–298.
Mucina L., Grabherr G., Wallnöfer S. 1993: Die Pflanzengesellschaft en Österreichs III. Wälder und Gebüsche. Gustav Fischer Verlag, Jena – Stuttgart – New York, 353 pp.
Oberdorfer E. 1948: Gliederung und Umgrenzung der Mittelmeervegetation auf der Balkanhalbinsel. Bericht über das Geobotanische Forschungsinstitut Rübel in Zürich 3(1947): 84–111.
Oberdorfer E. 1992: Süddeutsche Pflanzengesellschaft en IV. A. Textband. Gustav Fischer Verlag, Jena – Stuttgart – New York, 282 pp.
Papp M. 2002: A bátorligeti Fényi-erdő. In: Lenti I., Aradi Cs. (szerk.) Bátorliget élővilága – ma. Válogatott tanulmányok. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács és Bátorliget Polgármesteri Hivatal, Bátorliget, pp. 212–238.
Papp M., Antal M., Dávid J., Török T. 1986: A Fényi erdő vegetációja. Botanikai Közlemények 73(1–2): 43–48.
Papp M., Rév Sz., Lesku B. 2002: A Fényi-erdő. In: Lenti I., Aradi Cs. (szerk.) Bátorliget élővilága – ma. Válogatott tanulmányok, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács és Bátorliget Polgármesteri Hivatal, Bátorliget, pp. 25–44.
Podani J. 2001: SYN-TAX 2000. Computer programs for data analysis in ecology and systematics. User’s manual. Scientia, Budapest, 53 pp.
Rév Sz., Papp M., Lesku B., Buday A. 2005: A bátorligeti Fényi-erdő flórája. Kitaibelia 10(1): 48–64.
Simon T. 1991: Nature conservation values of the Bátorliget area. In: Mahunka S. (ed.) The Bátorliget Nature Reserves – after forty years. Hungarian Natural History Museum, Budapest, Vol. 1., pp. 19–24.
Soó R. 1937: A Nyírség erdői és erdőtípusai. Erdészeti Kísérletek 39: 337–380.
Soó R. 1943: A nyírségi erdők a növényszövetkezetek rendszerében. Acta Geobotanica Hungarica 5: 315–352.
Soó R. 1957: Provisorische Einteilung der pannonischen und der angrenzenden Waldgesellschaften. Diskussionsvorlage. ELTE, Budapest, 11 pp. (sokszorosított kézirat)
Soó R. 1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Standovár T., Tóth Z., Simon T. 1991: Vegetation of the Bátorliget Mire Preserve. In: Mahunka S. (ed.) The Bátorliget Nature Reserves – after forty years. Hungarian Natural History Museum, Budapest, pp. 57–118.
Tinya F., Tóth Z. 2005: A Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület vegetációja és annak változásai az elmúlt 15 év során. Tájökológiai Lapok 3(1): 99–117.
Zólyomi B., Jakucs P. 1957: Neue Einteilung der Assoziationen der Quercetalia pubescentis-petraeae-Ordnung im pannonischen Eichenwaldgebiet. Annales historico-naturales Musei nationalis Hungarici 8: 227–229.
