„A rossz arcú, himlőhelyes, nyiszlett kis Varjúnak tulajdonképpen Varga János volt a neve. Már ezt is tudtam. Azt hittem, hogy már mennyi mindent tudok.” (115)
(A nevek szerepe Ottlik Géza: Iskola a határon című regényében)
Kulcsszavak:
írói névadás, megszólítások, névhasználat pragmatikája, Ottlik Géza, Iskola a határon