Szuicídium a Prehospitális gyakorlatban

Kitti Máté-Póhr; János Haness; Emese Sánta; Petra Szücs; Tamás Köcse; Annamária Pakai; Attila Pandur

doi:10.59063/mba.2025.78.1.3

Dr. Máté-Póhr Kitti Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet, Oxyológiai, Sürgősségi Ellátási Tanszék https://orcid.org/0009-0003-0368-0144
Dr. Haness János OMSZ Nyugat-dunántúli Regionális Mentőszervezet
Dr. Sánta Emese SZE ESK Elméleti Egészségtudományi és Ápolástan Tanszék
Dr. Szücs Petra Komárom-Esztergom Vármegyei Szent Borbála Kórház, Sürgősségi Betegellátó Osztály, Tatabánya
Dr. Köcse Tamás PTE ETK Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet
Dr. Pakai Annamária PTE ETK Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet https://orcid.org/0000-0002-2849-1310
Dr. Pandur Attila PTE ETK Sürgősségi, Egészségpedagógiai és Ápolástudományi Intézet https://orcid.org/0000-0002-4417-8690

DOI: https://doi.org/10.59063/mba.2025.78.1.3

Kulcsszavak: befejezetlen öngyilkosság, szuicídium, önakasztás

Absztrakt

A szuicídium még mindig súlyos problémát jelent, és hazai viszonylatban vezető halálokként tartják számon. A kutatás célja, felmérni az Országos Mentőszolgálat által Fejér vármegyében 2020-ban ellátott öngyilkosságon vagy öngyilkossági kísérleteken átesett betegek számát, életkori és nemi megoszlását, jellemzőit, gyakoriságát, az elkövetési formáit, illetve meghatározni a befejezettség/befejezetlenség arányát. Az öngyilkosságok megelőzése érdekében fontos az időben történő felismerés és a megfelelő kezelés. Az érintetteknek és a szakembereknek együtt kell dolgozniuk a megelőzési stratégiák kidolgozása érdekében, és a társadalomnak együtt kell működni a probléma megoldása érdekében. A megfelelő tudatosság és szakmai segítségnyújtás hozzájárulhat a számok csökkentéséhez.