Magyar Belorvosi Archívum

Kelemen Endre emlékére

2026-03-06T12:56:48+00:00

Újdonságok a lipidológiában

2026-03-06T12:56:48+00:00

A szív- és érrendszeri megbetegedések kiemelten fontos kockázati tényezőI a lipidanyagcsere eltérései. 2025-ben az Európai Kardiológus társaság kiadta a 2019-es európai Dyslipidaemia kezelési irányelv frissítését, amely az utóbbi évek vizsgálati eredményeit figyelembe véve néhány ponton módosítást javasolt. A legfontosabbak ezek közül a kardiovaszkuláris kockázatbecslés során a korábban alkalmazott SCORE helyett 70 év alatt a SCORE2, míg 70–89 év között a SCORE2-OP alkalmazása, a szubklinikus atherosclerosis, például az emelkedett coronaria artéria kalcium score kockázatmódosító szerepének bevezetése, valamint a hazánkban még nem forgalmazott bempedonsav alkalmazása az LDL-C-csökkentésre sztatinintoleráns betegek részére, illetve a maximálisan tolerálható dózisú sztatin és/vagy ezetimib mellé nagy és igen nagy kockázatú betegek esetén. Fontos módosítás az akut coronaria szindrómában az LDL-C csökkentő kezelés intenzifikálása a korai, intenzív LDL-C csökkentés céljából már az index hospitalizáció során. Az update kiemeli, hogy a lipoprotein (a) 50 mg/dl feletti szintje kardiovaszkuláris kockázatemelő tényező minden felnőtt esetén, ezért mérése legalább egy alkalommal javasolt. Az ajánlás hangsúlyozza, hogy nagy dózisú ikozapentetilkezelés javasolt hypertrigliceridaemiás, nagy és igen nagy kockázatú betegek esetén, nem megfelelő hatékonyságú sztatinkezelés mellé a kardiovaszkuláris kockázatcsökkentés céljából. Fontos, hogy az LDL-C célértékek és a kardiovaszkuláris kockázati kategóriák alapvetően nem változtak a 2019-es irányelvhez képest. Továbbra is a kockázat mértéke határozza meg az LDL-C-szint csökkentésének intenzitását. Ugyanakkor néhány speciális betegcsoportban új terápiás lehetőségek szerepe igazolódott, így familiáris chylomicronaemia szindrómában a volanesorsen, homozigóta familiáris hypercholestrinaemiában az evinacumab, míg HÍV-fertőzöttek primer prevenciójában és daganatos betegek kemoterápiás kezelése során a sztatinok hatékonyságát igazolták. A terápiás lehetőségek a dyslipidaemia kezelésében tehát egyre szélesebbek, de fontos, hogy azokat a napi gyakorlatban is megfelelően alkalmazzuk.

Hypertonia az új irányelvek tükrében

2026-03-06T12:56:48+00:00

A hypertonia optimális diagnosztikáját és terápiáját a legújabb hazai és európai (ESH, ESC) hypertonia irányelvek alapján mutatjuk be. Az irányelvek újdonságai, különbözőségei után a vonatkozó randomizált, nem randomizált, megfigyeléses klinikai vizsgálatok kritikus szemléletű figyelembevételével ismertetjük azt, ami a szakirodalomban és a gyakorlati tapasztalatok alapján az irányelvekben nem vagy nem úgy szerepel, kiegészítve a hazai gyakorlat leggyakoribb hibáival. Kiemeljük a diagnosztikában kevéssé alkalmazottakat: a pulzus, a szívhangok jelentőségét, a palpitáció és a pánikbetegség, a hypertonia indukálta fájdalommentes ischaemia felismerését, a hypertoniára utalható echokardiográfiás eltéréseket. A vérnyomásméréseknél az egyidejű vérnyomás és EKG monitor jelentősége mellett ismertetjük a monitorozások hibaforrásait, a leghatékonyabb telemedicinális otthoni méréseket. A hypertonia kezelésében az irányelvekben újonnan ajánlott stratégiát követjük. Az egyedi kockázatbecslés-kezelés hangsúlyozásakor kiemeljük a hypertonia által közvetített szervkárosodás kockázati jelzőit, az új, nem hagyományos kockázati tényezőket. Az antihipertenzív kezelés individualizálásánál bemutatjuk a fix kombinációk előnye mellett hátrányukat is, a kronofarmakoterápia jelentőségét, alkalmazását, valamint az új béta-blokkoló-választás szempontjait a hibalehetőségekkel.

Új biológiai és klinikai öregedéstudományi eredmények az egészséges életkor meghosszabbítására

2026-03-06T12:56:48+00:00

A szervezet öregedése belső tulajdonságok és környezeti faktorok által meghatározott biológiai folyamat, amely a szövetek és a szervek fiziológiai funkcióinak fokozatos beszűkülésével jellemezhető. Ezzel párhuzamosan az öregedés mögött meghúzódó mechanizmusok érzékenyebbé teszik a szervezetet a stressztényezőkre és a krónikus betegségek kialakulására. Korábban az öregedést visszafordíthatatlan, egyirányú folyamatnak tartották, azonban a legújabb kutatások az öregedés nagy fokú plaszticitását tárták fel. Ebben a munkában bemutatjuk az öregedéssel járó sejt- és szervszintű változásokat, és ezek lehetséges felhasználását egy szerv vagy az egész szervezet biológiai korának meghatározásához. Kiemelten tárgyaljuk a sejtszintű öregedés egyik meghatározó eseményét, a szeneszcenciát mint a terápiás beavatkozások ígéretes célpontját. Összefoglaljuk továbbá az öregedés lelassítására, megállítására, valamint a szervezet visszafiatalítására tett erőfeszítéseket, és vázoljuk ezen stratégiák lehetséges átültetését a klinikai gyakorlatba.

Gyógyszerhasznosulás cachexiában és sarcopeniában

2026-03-06T12:56:48+00:00

A cachexia egy olyan testsúlyvesztéssel járó szindróma, mely krónikus betegségek mellett okoz testösszetétel és funkcionális eltéréseket. A sarcopenia az izomtömeg és -erő csökkenésével járó állapot, amelynek prevalenciája az életkor előrehaladtával nő. Mindkét kórkép komplex kórélettani folyamat, jelentős mértékű testösszetétel és működésbeli eltéréseket okoz, amelynek révén a gyógyszerek farmakokinetikai és farmakodinámiás paraméterei megváltoznak. Jelenleg, általánosan elfogadott és alkalmazott irányelv nem ismert, mely ajánlást tenne a cachektikus és sarcopeniás betegek gyógyszeres terápiájának módosítására vonatkozóan. A közlemény célja, hogy a fellelhető szakirodalom alapján összefoglalja azokat a kulcsfontosságú szempontokat, amelyek a cachexiás és sarcopeniás betegek megfelelő, biztonságos és hatékony gyógyszeres terápiájához elengedhetetlenek, és felhívja a figyelmet a tápláltsági állapot nyomon követésének jelentőségére. A farmakoterápia melletti, szupportív terápiák, mint a táplálásterápia időben és megfelelő hatékonysággal történő alkalmazása döntő tényező lehet a kívánt terápiás cél elérése érdekében.

Hasi rezisztencia és anaemia malignitás nélkül – egy megtévesztő klinikai kép

2026-03-06T12:56:48+00:00

A szerzők egy 46 éves, gluténmentes diétát nem tartó férfibeteg esetét ismertetik. A hasi rezisztencia, a fogyás és az anaemia alarmírozó jelek, amelyek hátterében malignus betegség lehetősége merülhet fel. A tumorkutatás során a mellkas-has-kismedencei CT-vizsgálat retroperitonealis és mesenterialis lymphadenomegaliát mutatott, azonban nyirokcsomókból nyert szövettani mintában a patológus csak reaktív eltéréseket látott. Ezt követően a beteg a gluténmentes étrendet tartotta, pár hónap múlva a kontroll CT-vizsgálat során lymphadenomegaliát már nem láttak, azonban mellékleletként a vena mesenterica superior krónikus jellegű thrombosisát írták le. Az atípusos helyen lévő thrombosis miatt antifoszfolipid szindróma és thrombophilia irányába vizsgálatokat kértek, ami kombinált thrombophiliát igazolt. A rosszabbodó szívbetegség és kezeletlen coeliakia között az eddigi eredmények alapján összefüggés nem volt igazolható. A beteg azóta véralvadásgátló kezelésben részesül, gluténmentes étrendet tart, rendszeresen jár kontroll vizsgálatokra.

Medisan poliklinika

2026-03-06T12:56:48+00:00

In memoriam dr. Bezerédi János (1954–2025).

Bicegek

2026-03-06T12:56:48+00:00

A művet Kosztolányi Dezső (1885–1936) 1931-ben írta.

Jókai Mór

2026-03-06T12:56:48+00:00

Jókai Mór (1825–1904) születésének 200. évfordulója alkalmából közöljük az írást, megjelent eredetileg: Pesti Hírlap Emlékkönyve.