100. évf. 2025/5. szám
Kedves Olvasó!
Gregersen-Labossa György tanulmányában az István protomártír diakónust ábrázoló ikon elemzésétől kiindulva teológiai mozaikokon keresztül jut el a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai stratégiájához, vagyis a jelen és jövő kihívásaihoz. A tanulmány a 20. századi magyar evangélikus diakónia egyháztörténeti hátterét mutatja be, majd az elmúlt harmincöt év intézményi fejlődésére fókuszál, és felhívja a figyelmet a szükséges teológiai eszmélés irányaira.
Az evangélikus diakóniai munka átalakulása a 2. világháború után című dolgozatában Buda Annamária megállapítja, hogy a második világháború után, miközben a kommunista hatalom fokozatosan szűkítette az egyházak működését, az evangélikus egyház új formákat keresett a diakóniai szolgálat folytatására. Sztehlo Gábor megerősítette a gyülekezetek felelősségvállalását. Bár az egyházak korlátozásokkal működhettek, a diakóniai munka fennmaradt, és alapot adott a rendszerváltás utáni fejlődéshez.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Spirituális önismeret szemináriumának tartalmi elemeit mutatja be Rostáné Riez Andrea és Johann Gyula munkája. A spiritualitás és az önismeret definitív karakterű megközelítésétől indulva vezetik végig az olvasót egy-egy alkalom lehetséges folyamatán. A tanulmány íróinak az is célja volt, hogy személyes megérintettségüket és tapasztalataikat – hallgatóként és oktatóként – megoszthassák az érdeklődőkkel, abban bízva, hogy ezek mások számára is jelentőséggel bírnak.
Az igehirdetési előkészítők mennybemenetel ünnepétől Szentháromság ünnepéig segítik az igehirdető készülését.
Örömteli olvasást kíván
a szerkesztő
