Pünkösd 2. napja

ApCsel 10,34.42–48 Befelé forduló egyház – kifelé forduló Szentlélek

Absztrakt

Az ünnep jellege

Pünkösdhétfő. A nagyünnepek második napján jellemző módon egy létszám és összetétel szempontjából szűkebb gyülekezet indul el a templomba. Pünkösdkor ez azért is szembeötlő, mert ott feszül a jól látható ellentmondás a maroknyira csökkent közösség és a bibliai történetben leírt Szentlélek adta növekedés között. Másfelől a „hardcore” templomba járók jelenléte lehetőséget ad esetlegesen új teológiai szempontok, más mélységek bejárására, őszinte önvizsgálatra is. Az ünnep üzenete is erre ösztönöz, hiszen pünkösd 2. napjának fókuszában a pünkösdi alaptörténet folytatása áll. Ennek locus classicusa a jelen prédikációs alapige. Amint Jánossy Lajos is felhívja a figyelmünket irányadó munkájában: „Míg pünkösdvasárnap a Szentlelket hivatásban és első gyülekezetei teremtő hatalmában mutatja meg Isten egyházának életében, addig pünkösd II. ünnepe arra figyelmeztet, hogy a Szentlélek hatása az egyház szolgálata révén mint terjed egyre távolabbra, és mint éri el Isten mindenkit üdvözíteni akaró szeretete a Krisztusról szóló örömhírrel Izrael után a pogányságot is.” (Jánossy 2008, 44. o.).