Vol. 99 No. 10 (2024)
Ősz-Farkas Ernő a vallási közösségek életében kialakuló szakadások szociológiai, társadalmi, lélektani okait és vezetéstechnikai törvényszerűségeit mutatja be a Hetednapi Adventista Egyházban 1956–1975 között lezajlott három szakadás mintázatának összehasonlításán keresztül.
Mindezen tapasztalatokat figyelembe véve a szerző szeretne segítséget is adni az egyházi vezetőknek a bizonyítékalapú vezetési elvek alkalmazásához a megbékélési folyamatokban.
A 21. század első negyedének végére kezd általánosan elfogadottá válni, hogy olyan polikrízis-állapotban élünk, amelynek összetevői között a környezeti válság az egyik legfontosabb tényező – fogalmaz munkájában Szűcs Kinga. A krízis leírásaival a hétköznapi médiában és a tudományos elemzésekben egyaránt találkozunk, a különböző műfajok nyelvi jellegzetességei, képhasználata és egyéb stiláris jegyei gyakran mutatnak nagyfokú hasonlóságot, ami kisebb részben a két közelítésmód egymásra gyakorolt hatásából ered, sokkal inkább meghatározza azonban a nyelvi tájékozódás közös forrásvidéke: a bibliai (és apokrif) apokaliptika. A szerző egyebek mellett kitér arra is, milyen jelentéstartalmak bomlanak ki az eredetileg vallásos szövegek szekuláris használatából.
Az igehirdetési előkészítők a Szentháromság ünnepe utáni huszonkettediktől az egyházi esztendő utolsó (örök élet) vasárnapjáig segítik az igehirdető készülését.
Örömteli olvasást kíván
a szerkesztő
