Lektorálástudomány – fordításban

Abstract

A tudományfordítás, vagyis tudományos szakmunkák, szakkönyvek és szakcikkek fordítása egyelőre nem elterjedt gyakorlat a magyar nyelvterületen, elsősorban önfordítással szoktunk találkozni (Pusztai-Varga 2018, Károly 2020). Különösen igaz ez a fordítástudomány esetében, ahol a tanulmányokat író fordítás- kutatók maguk is gyakorló fordítók vagy tolmácsok, így nincs szükségük rá, hogy a munkájuk mások tolmácsolásában jelenjen meg egy adott célnyelven. A jelen beszámolóban szereplő Lektorálástudomány – fordításban (Robin és Zachar 2020) című tanulmánykötet éppen ezért fontos mérföldkőnek tekinthető, hiszen egy for- dítástudományi szakcikkeket magyar fordításban közlő könyvsorozat második, tematikus köteteként jelent meg. Először is szót ejtek a tanulmánykötet keletkezé- sének hátteréről és a téma relevanciájáról, majd bemutatom a szerzőket és a tanul- mányokat, valamint a fordítástudományi szövegek fordítása során jelentkező kihí- vásokat. Szó esik továbbá a szerző, a fordító és a lektor szerepében eljáró témave- zető együttműködéséről, amelyhez egy szakdolgozat alapját képező fordítástudo- mányi szaktanulmány ideális lehetőséget nyújt. Végezetül összefoglalom, milyen szempontból tekinthető sikernek a tudományfordításokat közlő tanulmánykötet megszületése.