A magyar menekültügyi tolmácsolás a szakirodalom tükrében

Absztrakt

Az ukrajnai háború által kiváltott menekülthullám kihívások elé állította és állítja Magyarországot és az Európai Uniót egyaránt. Ide tartoznak a nyelvi
különbségek is, amelyek a tolmácsolás megszervezését is szükségessé tették. A pályaudvarokon eleinte civilek szervezték meg az érkezők ellátását és a tolmácsolást. Azonban Magyarországon az önkéntes és a professzionális tolmácsok jogállása, képzése, képesítési követelményei, a rájuk vonatkozó etikai szabályok, hivatalos névjegyzékben történő nyilvántartásuk sem rendezett, vagy nem minden esetben tükrözi a tényleges gyakorlatot. A jogtudományi szakirodalom csak részben érinti a tolmácsolással kapcsolatos kérdéseket, a tolmácsolástudományi kutatások pedig többnyire a nemzetközi szakirodalom fogalmait veszik át. A hazai empirikus tolmácsoláskutatások fókuszában eddig leginkább a konferencia- és a bírósági tolmácsolás állt. A hol közszolgálati tolmácsolásnak, hol közösségi vagy dialógustolmácsolásnak nevezett tolmácsolástípus itthoni empirikus kutatásának megjelenése a közelmúlt fejleménye (Seresi 2024). A jelen tanulmány ezeknek a kutatásoknak a szakirodalmi hétterét kívánja áttekinteni, a terjedelmi korlátokra tekintettel a teljesség igénye nélkül; célja továbbá, hogy javaslatot tegyen a menekültügyi tolmácsolás fogalmi kereteinek meghatározására, az Európai Unió menekültekkel kapcsolatos szabályozásának aktuális változásaira is tekintettel.