A bükkaljai vízfolyások kanyarulatfejlettségének vizsgálata – szerkezetföldtani okok és következtetések

Absztrakt

A vízfolyások viszonylag gyorsan reagálnak a szerkezeti mozgásokra, ezt a terepasztalon végzett kísérletek is bizonyítják (Ouchi, S. 1985; Marple, R. T. –Talwani, P. 1993; Twidale, P. 1996; 2004). A szerkezeti aktivitás vizsgálatára számos folyóvízhez köthető felszínalakító folyamatot, formát használnak, a teljesség igénye nélkül: mederképződés, fonatosodás, mederszélesség változás, mocsarak feltöltődése, medermélység változás, folyóvízi teraszok (stb). Azonban ezen folyamatokat és formákat az éghajlatváltozások is létrehozhatják, így az alaktípus önmagában nem bizonyítja, csak sejteti a terület szerkezeti aktivitását (Schumm, S. A. 1986; 2005; Pintér N. 1996; Petrovszki J. 2013). Az egyik ilyen morfológiai változás a kanyarulat-fejlettség, melyet gyakran használnak a vetők aktivitásának vizsgálatára. A jelenség vizsgálatával már számos hazai és külföldi kutató foglalkozott, azonban részint csak nagyobb vízfolyásokat vizsgálva. Munkám során célom az volt, hogy a több nagyságrenddel kisebb bükkaljai vízfolyások kanyarulat-fejlettségét megvizsgáljam, rávilágítsak az ilyen léptékben történő vizsgálatok problémáira, valamint magyarázatot adjak ezen vízfolyások kanyarulat-fejlettségében bekövetkezett változások lehetséges okára.